23.rész Újra itthon

Ma reggel nagyjából kipihenten ébredtem. Ma végre hazamehetek, de előtte benézek Castielhez. Felvettem azokat a ruhákat amiket tegnap hoztak nekem a lányok.

Megkérdeztem a nővért, hogy melyik szobában találom meg. Azt mondta az övé a 103-as, így elkezdtem keresgélni. 95,96,97,98,99,100,101,102,103 Bingo. Bekopogtam és bementem. Castiel még az ágyban feküdt. Biztos kimerült a tegnapi miatt. Leültem az ágy melletti székre. Olyan aranyos ahogy alszik. Deborah meg sem érdemelné, hogy ilyen pasi mint Castiel vele legyen. A nagy gondolkodásom közben Castiel felébredt.
-Hogy vagy???-kérdezte tőlem Castiel
-Ezt én is kérdezhetném tőled. Mégis mit gondoltál, hogy ha elém állsz és a golyó eltalál mi lesz utána??? Halálra aggódtam magam. Többet ne csinálj ilyet.-mondtam és próbáltam lenyugodni
-Tényleg aggódtál???-kérdezte boci szemekkel
-Igen és akkor mi van???-mondtam és éreztem ahogy elpirulok
-Semmi. Túl messzire ment Deborah. De ne aggódj, én mindig ott leszek neked, hogy megvédjelek.-mondta és felült majd lemászott az ágyról. Felállt és mélyen a szemembe nézett. Elvesztem a szemeiben. Végül azon kaptam magam, hogy a karjaiban vagyok.

-Mi-mit csinálsz???
-Szeretlek.-ettől a szótól megmeredtem. Nem tudtam vagy nem akartam hinni neki.
-Ti meg mit csináltok???-toppant be Takara a srácokkal. Castiel és én elhúzódtunk egymástól. Ő le ült az ágy szélére én pedig az ágy végénél megálltam.
-Hogy vagy haver???-kérdezte Lysander miközben Cast felé fordult
-Jobban.
-Ez mind nem történt volna meg, ha a drága húgom nem rohan az erdőbe és kapják el őt.-mondta Tom gúnyosan
-Viszont ez a helyzet sem történt volna meg, ha nem nyitod ki a szád.-feleltem vissza neki
-Jaj, ne már megint kezdik.-mondták egyszerre a fiúk, Castiel meg csak vigyorgott.
-Na én viszont megyek, a lányok is biztos aggódnak.- Mikor visszaértem a házba Khanna a nyakamba ugorva üdvözölt. Bár nem súlyosak a sérüléseim attól még fájnak.
-Csak óvatosan.
-Ja bocsi, csak olyan jó látni viszont.
-Azért nem adom fel könnyen a stafétát.
-Ajánlom is. Amúgy csináltunk neked sütit és házi készítésű gyümilét.
-Nyami. Akkor fogjunk hozzá.-Miután megettük a sütiket felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és átöltöztem.
-Végre a puha ágyamban.-ugrottam az ágyamba viszont megint elfelejtettem, hogy semmi hirtelen mozdulatot nem tudok tenni mert megint elkezd fájni a kezem. Bekapcsoltam a tévét és néztem egy ideig. Olyan este 8 fele hallottam az ajtócsapódást odalentről. Leszaladtam, mert azt gondoltam, hogy a fiúk hazajöttek. Lementem és tényleg hazajöttek csak épp magukkal hozták Castielt is.
-Te meg mit keresel itt??? Neked még a kórházban van a helyed.-ordítottam le Castielt
-Nem volt kedvem ott maradni egyedül.
-Menthetetlen vagy.-megfordultam és vissza akartam menni a szobámba.
-Azt gondoltuk gondozhatnád Castielt míg meg nem gyógyul.-mondta utánam kiabálva Ben
-Még mit nem, ti hoztátok haza, ti is gondozzátok.
-Kérlek Diana.-nézett rám megint boci szemekkel Castiel
-Ajjj, esküszöm kiszúrom a szemed. Jól van, de csak holnaptól.-mondtam és felszaladtam a lépcsőn egyenesen be a szobámba. 10 perc múlva már aludtam is.