Lara épp nagyban készítette elő a hozzávalókat a sütihez mikor meghallottuk, hogy valaki becsapta az ajtót. Mondjuk ez enyhe kifejezés. Az Anonymusunk egyre beljebb jött és végül felfedte magát. Castiel volt az.
-Lara tudod mikor ment ki Castiel???-súgtam oda neki halkan
-Fogalmam sincs. Lehet, hogy hamarabb felkelt mint én. De minek volt kint?????-húzta fel értetlenül a szemöldökét
-Na hát ez egy igen jó kérdés. Erre én se tudnék válaszolni.-mondtam és közben felbaktatott a lépcsőn. Lehet, hogy Tom tudja a választ. Mostanában nagyon összebeszélnek, hogy kibéküljünk. Chh..miről nem ábrándoznak. Összeesküvés szag van a levegőben. Végül egész szép sütiket csináltunk. A kaja se égett oda. Kb. 10 körül mindenki lent volt és a fiúk tömték befele a kaját ahogy az a szájukon befért. Az nem számít, hogy majd megfulladtak, de vicces volt őket nézni. Az ebéd után Tomék kiterültek a kanapén. De még így is volt ereje arra, hogy lerántson magához. Így hamar Tom és Castiel között találtam magam. Mint mindig most is olyan értetlen fejet vágott, de ez a helyzet nem tartott sokáig. Felállt és hallottuk ahogy kimegy az ajtón. Kíváncsi voltam, amint láttam Khanna és Lara is. A tekintetükből leszűrtem, hogy nagyon érdekli őket a dolog. Ezért átvettük a cipőnket felkaptuk a kabátokat és utána eredtünk. Egy régi épület mellett állt meg és leült a földre. Mi elbújtunk a bokor mögött és résen voltunk minden egyes neszre. Közben a telefonját babrálta.
Vajon ki küldhette neki az sms-t, hogy így felvidította. 10 percig kb ott dekkoltunk, de meguntuk ezért visszamentünk a házba. Bementünk a konyhába, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni a lányokkal.
-Kivel beszélhetett Castiel???-kérdezte Khanna
-Szerinted ha tudnám nem mondanám el!?-mondtam semmitmondó fejjel
-Lehet Deborahval beszélt.-mondta Khanna kicsit nyugodtabban
-Ki az a Deborah???-kérdezte Lara
-Castiel volt csaja.
-Az esősen kétlem, mert mikor Londonban voltunk és Castielt akartam áthívni a filmezésre a szó szoros értelmében rácsapta Debre az ajtót. Szóval Deborah kizárva. De akkor ki lehetett???-mondtam egyértelműen
-Kérdezzük meg Tomot.-mondta Lara
-Csak ti. Hogy ha én is mennék azt hinné érdekel a dolog.-mondtam karba tett kézzel
-Miért nem érdekel???-kérdezték a lányok egyszerre
-Is-is.-ezzel fogták magukat és átmentek a nappaliba ahol a fiúk beszélgettek. Valahogy úgy éreztem nem sok sikerrel járnak. Kis idő múlva a gyanúm beigazolódott. Tom semmit nem mondott nekik. Semmi olyan dolgot amiből kiindulhatnánk. Tom szólt nekünk, hogy elmarad a ma esti buli. Akkor a fogadás kilőve. Mindegy. Fél 6 fele már a nappaliban néztük a tévét mikor Luke félre hívott.
-Diana valamiről beszélnem kell veled.
-Mi lenne az???
-Nem akarok kertelni ezért elmondom az őszintét. Holnap el kell utaznom Sidneybe munka kapcsán.-mikor ezt kimondta könnyek szöktek a szemembe és nem kicsit elkezdte bőgni. Luke megölelt. A szívem megszakad, hogy el kell mennie és engem meg itt hagy.
-Nagyon szeretlek és remélem még találkozhatunk. Mindenesetre nem akarok haragban elválni tőled.-ezek után megcsókolt és felmentünk összepakolni. Mindent elkészítettünk másnapra. Megfürödtünk és átöltöztünk majd bebújtunk a meleg ágyikóba. Még most sem akartam elhinni, hogy elmegy és itt hagy sebezhetően. Végül elaludtam Luke karjaiban. Utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése