35.rész Új élet

-Castiellel úgy döntöttünk, hogy veszünk egy lakást és elköltözünk.-mondtam lassú tempóban
-Hát ez nagyszerű. Olyan jó látni, hogy a kicsi lányom felnőtt. Még csak nem rég volt, hogy az első koncertjét 5 évesen adta.-érzékenyült el anyu. Hát igen az én anyukám olyan ember aki minden emléket elraktároz az agya kis szegleteiben. Minden kis apróságnak örülni tud, még a legkisebbnek is. Főleg annak, hogy a lánya már nem azaz esetlen kis hiperaktiv kislány, mint 14 évvel ezelőtt.-És találtatok már házat vagy segítsünk???
-Nem kell már találtunk egyet Los Angelesben.-felelte a párom
-Pompás és ha valami baj van anyuék is rátok tudnak nézni.-tette össze a két kezét mosolyogva
-Megyek felhívom az eladót. Mindjárt jövök.-kapta elő a telefonját Castiel és kiment az előszobába. Pár másodperc múlva visszajött és azt mondta, hogy az ügyvéd ideutazik rendezni a papír- és a pénzügyeket. Annyira izgatott vagyok hiszen azt tervezzük, hogy összeköltözök a barátommal. Másfél óra elteltével megérkezett az ügyvéd. Leültettük az asztalhoz és tárgyalni kezdtünk. Jó háromnegyed órába beletelt, de ha Castiel nem lett volna ott későbbre is elhúzódhatott volna. Megbeszéltük, hogy holnapután elmegyünk megnézni a megvett házunkat. Bepakoltunk néhány ruhát míg anyu felhívta a nagyiékat, hogy holnapra ott leszünk LA-ben. Az autó kivitt minket a reptérig és fel is szálltunk a repülőgépre ami jó messzire szállított. Az estét végig repültük és csak délelőtt fél 10-re értünk oda. Amikor leszálltunk a nagyiék már vártak. Nekik gyönyörű házuk van. Fehér kerítésük jól passzol a halvány barackszínű padlásszobás házukhoz. Nagyapa segített bevinni a bőröndöket hiába mondtam neki, hogy bevisszük mi őket megy a saját feje után.
-Kis unokám nincs kedved holnap segíteni a süteményeket elkészíteni, ha haza jöttetek.-nyitotta ki nekünk az ajtót mama
-Nagyon szívesen segítek neked. Mi lesz, hogy sütni akarsz???-ültem le a fotelbe
-Hát húsvét lesz holnapután drágám. Csak azt ne mond, hogy elfelejtetted.-nézett rám sejtelmesen a nagyikám
-Szó mi szó nem nagyon volt eszemben.-vallottam be
-Akkor most már tudod. Tessék, a teád.-tette le a kis asztalra egy ezüst tálcát amin egy régi teáskanna és a készlethez tartozó két teáscsésze volt. A nagyi mindig megkínál engem, ha jövök és ezt nem is utasítom vissza mivel isteni teát csinál. Egy jó ideig elbeszélgettünk én a nagyival, Castiel pedig nagyapával. Közben mama megfőzte az ebédet és elfogyasztottuk a finom csirkecombokat és a salátát. Estére mindenki nyugovóra tért. A szobánkban még beszélgettünk egy kicsit, de utána minket is elnyomott az álom. Másnap reggel energiával telve készülődtem. Gyönyörű idő volt. Sütött a nap és egy felhő sem volt az égen. Tökéletes napnak ígérkezik a mai. Egy egyrészes halványsárga ruhát és a topánkámat. Fogat mostam, megfésülködtem és a hajam felfogtam.

Az ügyvéddel és a tulajdonossal azt beszéltük meg, hogy délután fél 1-kor találkozunk a ház előtt és addig még rengeteg időnk volt. Segítettem a nagyinak a ház körüli tevékenységekben. Az idő hamar elszaladt így mehettünk is. A házhoz odaérve már ott várt minket az ügyvéd és a háztulajdonos.
-Jó napot!!! Remélem ne várattuk meg önöket.-ráztam kezet az ügyvéddel
-Jó napot! Egyáltalán nem, mi is nem rég érkeztünk. Nos akkor menjünk be a házba és nézzenek körül. Utána beszélgetünk.-rázott kezet Castiellel is és kinyitotta nekünk a ház ajtaját. Nem sokkolt le a látvány hiszen fényképeken láttuk már a ház belsejét, de azért csak már ha élőben ott vagyunk. Először az emeleten, majd a földszinten néztünk szét. Nem tartott sokáig amíg megállapodtunk egy összegben és a papírokat átvettük. Tizenöt perc múlva már a sajátunkénak tudhattuk a házat. Bocsánat kijavítom, a házunkat. Már csak ízlésesen be kell rendezni és beköltözni. Visszamentünk a nagyiékhoz és ahogy megígértem neki sütni kezdtünk, hogy holnap kevesebbet kelljen. Közben anyuék felhívtak, hogy eljönnek itt tölteni a húsvétot. Castiellel úgy döntöttünk, hogy az ünnep után berendezzük a házunkat és tartunk egy házavató bulit.

A húsvétunk zökkenőmentesen zajlott. Minden simán ment és jól elvolt a család. Április 23-án szerdán elmentünk egy bútor üzletbe és megvettük a bútorokat. Két nap múlva már le is szállították azokat. Elhívtuk Lyst, Bent és Antonyt, hogy segítsenek a megfelelő helyre elhelyezni a kanapét és egyéb nagyobb bútorokat. Két és fél órán belül készen is voltunk. A tányérokat, csészéket, poharakat eltörölgettük és beraktuk a szekrényekbe anyuval és Khannaval. Délután elmentem még rágcsákat és italokat vásárolni, majd este megtartottuk a házavatót. Másnap reggel már a saját házunkban ébredtünk. Kicsit furcsa volt, de majd hozzászokunk. Elkészítettem a reggelit, miközben Castiel az újságot böngészte munkát keresve. Ekkor eszembe jutott valami.
-Figyelj szívem!!! Mi lenne, ha nyitnátok egy zene boltot Lyssel és a banda többi tagjával??? Szerintem nagy sikere lenne.-vetettem fel az ötletet
-Ez nem is olyan rossz ötlet. Imádom amikor ilyen klassz dolgok jutnak az eszedbe.-ölelt át hátulról kedvesem.-Fel is hívom a srácokat, hogy mit szólnak hozzá.

Már két év eltelt azóta, hogy Cast és a fiúk megnyitották az üzletet és ahogy gondoltam rengeteg vevőjük van nap, mint nap. Néha én is besegítettem náluk, ha csúcsforgalom volt. Egy reggel arra ébredtem fel, hogy hánynom kell így gyorsan a fürdőbe szaladtam. Castiel békésen aludt, mert ma később megy be dolgozni. Megmostam az arcom és a tükörbe nézve hófehér arcomat láttam visszatükröződni. Már egy pár napja ez megy, hányás; rosszullét; éhségzavar. Ezek a dolgok kavarogtak a fejemben és beugrott. lehet, hogy terhes vagyok. Elhatároztam, hogy ma elmegyek a nőgyógyászhoz és felhívom Khannat, hogy kísérjen el. Eljött a 11 óra és elmentünk a dokihoz. Megvizsgált és azt mondta, hogy menjek ki majd szól ha bemehetek. Tűkön ülve vártuk, hogy mi az eredmény amikor a doki szólt nekünk. Nagyot sóhajtottam mielőtt beléptem és megnyugtatóan Khanna megsimogatta a vállam.
-Foglaljanak helyet kérem. Nos nem akarok még nagyobb feszültséget okozni önnek hölgyem megmondom kerek-perec. Ön gyermeket vár.-mondta mosolyogva
-Ez nagyszerű.-mosolygott Khanna is
-Kisbabám lesz.-éreztem ahogy örömkönnyek gördülnek le az arcomról.-Elmegyek az üzletbe. Muszáj elmondanom Castielnek és anyuékat is fel kell hívnom, hogy utazzanak ide.
-Én is megyek veled. Úgy is vinnem kell ebédet Alexandernak.-vette fel a kabátkáját unokatesóm
-Oké. Köszönjük doktor úr.-fordultam az asztala felé
-Nagyon szívesen. Felírom, hogy mikor jöhet ultrahangra.
-Rendben van.-a doktor felírta egy papírra dátumot és indultunk is a zene üzletbe. A hátsóajtón mentünk be ahol az alkalmazottaknak és az illetékeseknek lehet. Egyenesen Cast irodája felé vettem az irányt. Lassan benyitottam és ahogy gondoltam Cast az asztalánál ült telefonnal a kezében. Intett nekem, hogy mindjárt végez így én leültem az asztala előtt lévő székre. Pár perc múlva letette a telefont, felállt,a székem mögé sétált és hátulról átölelte a nyakam.
-Beszélnünk kell.-mondtam két sóhajtás között
-Húú, ez nagyon komolynak tűnik. Hallgatlak.-fogta meg a kezem. Szembe állta vele és mosolyogva kiböktem.
-Kisbabánk lesz.
-Ez most komoly??? Úr isten, de boldog vagyok.-pörgetett meg.-Kisfiam lesz.
-Igen, kisbabánk lesz.-mondtam vidáman
-Ezt el kell újságolnunk a többieknek is. Gyere!!!-kézen fogva kimentünk az üzlet részre ahol a többiek voltak.
-Hé gyerekek, szeretnénk bejelenteni valamit.-mondtam jól hallhatóan Cast
-Mond főnök!-fordult felénk Antony
-Gyereket várunk.-mondta boldogan életem értelme. Srácok hangos gratulációba kezdtek. Még az üzletben lévő törzsvendégeink is gratuláltak nekünk. Az üzletben maradtam és majd Casttal mentem haza amikor végzett. Hazaérve hevesen megcsókolt.
-Ezt miért kaptam??-kérdeztem mosolyogva
-Mert bearanyoztad a napom szerelmem. Gyere menjünk aludni. Hisz neked most rengeteget kell pihenned.-ezzel felmentünk megfürödtünk és ágyba bújtunk. Kis idő után már az álmok útján jártunk.

34.rész Nagy ötlet

Másnap arra ébredtem, hogy valami nyalogatja az arcomat és nyáladzik. Kinyitottam a szemem és Démon feküdt rajtunk. Próbáltam halkan kipaterolni a szobából, hogy Castiel ne keljen fel rá. Valamit tudok mivel ugyanúgy aludt. Kiszedtem a szekrényből néhány ruhadarabot és a fürdőbe mente átöltözni. Amikor a melltartómat vettem volna fel egy kéz hátulról a melleimet kezdte masszírozni, majd a nyakamba csókolt.
-Jó reggelt cicám.-köszönt még álmos hangon a vörös hercegem
-Most már az.-fordultam vele szembe. A ruháim többi részét ő adta rám. Kezem végigsimítottam a hátán és egyből libabőrös is lett. Én rámosolyogtam mire ő forró csókokkal borította a nyakam és a vállam. Még mindig csókolózva visszamentünk a szobába és ugyancsak az ágyon kötöttem ki Cast ölében. Kopogásra lettünk figyelmesek. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Luke komoly arcával találtam szembe magam.
-Beszélnünk kell.-mondta és kezemet rángatva kezdett vonszolni a fent folyosón.
-Na álljunk meg egy szóra hapsikám. Őt nem rángathatod kedvedre mint egy rongybabát.-emelte fel a hangját Castiel
-Mintha valami közöd lenne hozzá.-feleselt Luke
-Van mivel ő a barátnőm.-fakadt ki Castiel a kezem szorítva
-T-ti együtt....vagytok???-nyelt nagyot
-Igen és ha még egyszer így mersz vele bánni a kórházban találod magad.-fenyegette. Kicsit arrébb toszigáltam és próbáltam megnyugtatni.
-Nyugi van. Higgadj le. Megyek beszélek vele, addig várj meg a szobában.-simogattam meg a karját
-Muszáj. Nekem olyan ellenszenvesnek tűnik. Nagyon megváltozott.-morcoskodott
-Igen muszáj. Tudom, hogy nem kedveled.....
-Az nem kifejezés.-vágott a szavamba.-Egy kis nyominger ne rángassa a barátnőmet.
-Na jó én megyek beszélek vele. Te menj és higgadj le. Nem szeretek ilyen állapotban beszélni veled.-szóltam rá és faképnél hagytam, majd elindultam Luke szobája felé és bekopogtam. Egyből ki is nyitotta és betessékelt.
-Miről szerettél volna velem beszélni???-ültem le a sötétkék babzsákra.
-Rólunk.-sóhajtott
-Már nincs olyan, hogy rólunk.-helyesbítettem ki
-Diana tudom, hogy már semmi közünk egymáshoz és azt is, hogy te már Castiellel vagy. Amikor találkoztam azzal a lánnyal Sydni-ben úgy éreztem, hogy elfelejtettelek. De ez korántsem így volt. Idővel úgy éreztem, hogy nem jelent nekem semmit és visszatér az irántad érzett szerelmem.-vallotta be komoly arckifejezéssel
-Én ezt mind megértem Luke, de neked is meg kell értened, hogy én Castielt szeretem.
-Tudom és ez ellen semmit nem tudok tenni.-tekintetét a földre szegezte és azt bámulta.-Örökre elvesztettelek.
-Figyelj. Biztos találsz majd egy hozzád való lányt aki teljes szívből fog szeretni és te is őt.-tettem kezem a vállára, vigasztalásképp küldtem felé egy mosolyt. Ő felnézett rám és ajkai vészesen közeledtek hozzám. ég épp időben elkaptam a fejem és kirohantam a szobából. Egészen a konyháig ahol Lara teázgatott a radiátor mellett és a kis TV-t nézte amikor észrevette honlétemet.
-Szia csajszi. Mi a gond???-gondoltam, hogy észreveszi az arcomon a feszültséget.
-Az a két idióta felcseszte az agyam.-ültem le mellé fújtatva.-Érthetetlen számomra miért akarja rám kényszeríteni a szerelmét amikor világosan elmondtam neki, hogy Castielt szeretem. Emellett Castielre rá ragadt megint a flegma stílusa.
-Ááá értem. Szerintem beszéld meg vele higgadtan. Ha tényleg szeret akkor biztos meg tudjátok beszélni a dolgot. Mondjuk azon se lepődnék meg ha azt mondaná, hogy költözzetek ti ketten egy külön lakásba.
-Igaz. Megyek és beszélek vele. A költözést meg még fontolóra veszem.-küldte felé egy mosolyt az ajtóból. Felszaladtam a lépcsőn és a szobájába siettem ahol megpillantottam Castielt a kanapén és a földön fekvő Démont.

Halkan a kanapé mellé lépdeltem nehogy felkeltsem. A kutya mintha szomorú tekintetével nézett volna rám. Megsimogattam a buksiját mire az arcát a kezembe hajtotta.
-Kedvel téged.-szólalt meg a szundikáló kedvesem
-Nem akartalak felkelteni.-mondtam megbánva
-Nem keltettél fel.-ült mellém közelebb
-Bocsi, hogy úgy beszéltem veled. Nem akartalak megbántani.
-Nekem kéne bocsánatot kérnem. Nagyon flegma voltam....és talán féltékeny is.-tekintete pásztázta a földet. Gyengéden átöleltem és kezem a vállán pihentettem amire ő a másik kezét rá rakta.
-Figyelj lehet, hogy ez egy kicsit gyors,de szerintem kéne keresni egy lakást.-utaltam rá. Még se kezdhetek neki úgy, hogy pakolj köcsög költözünk.
-Mármint.......
-Igen.-vágtam a szavába mire halványan elmosolyodott.
-Hozom a gépet.-állt fel hirtelen. De engem csak elboldogít, ha örül ennek. Neki is álltunk lakásokat keresni. Találtunk Flo Rida-ban egy két szobásat; egy konyhásat és egy fürdőszobásat aminek külön volt garázs része. A másik pedig Los Angeles-ben három szobás; két fürdőszobás; egy konyhás és egy hatalmas kert része. Ráadásnak még az, hogy a nagyiék két utcával arrébb laknak. Sokáig vaciláltunk, hogy melyik lenne az ideális kettőnknek, de végül Los Angeles-nél maradtunk. Már csak anyuéknak kell bejelenteni a nagy hírt. Lementünk kézen fogva a lépcsőn és a konyhában találtuk meg őket kávézgatás közben.
-Sziasztok. Hogy telt a napotok.-köszönt fülig érő mosollyal édesanyám
-Szia anyu. Egész gyorsan, alig csináltunk valamit. Viszont szeretnénk valamit bejelenteni.-vettem komolyra a szót
-Mondjad kicsim.-tette le az asztalra a kávéscsészét
Folyt.Köv.

33.rész Castiel szülinapja 2/2

Másnap visszamentünk Laráékhoz és úgy döntöttünk, hogy a srácokat elküldjük piáért és egyéb díszítő elemekért, mi meg sütni fogunk. Szegény ház, bár amíg velünk van Lara addig nem égünk el. Előkészítettünk mindent ami a sütéshez kell. Liszt, tojás, cukor, stb... A fiúk is megérkeztek közben mi meg még csak a sütik kigondolásánál tartottunk. Végül a lekváros buktánál, a csokis keksznél, a cseh kuglófnál, a papagáj szeletnél. Ami fölöttébb érdekes volt az az, hogy nekem nem engedték, hogy velük készítsem el a tortát. Gőzerővel dolgoztunk, hogy minden kész legyen időn belül. A srácok kidekorálták a földszintet és átrendezték a bútorzatot, hogy legyen hely táncolni na meg a keverőpultnak. Mivel az időbe már nem fért bele a pizza ezért rendeltünk töménytelen számmal. Fél 2 volt mire végeztünk minden süteménnyel és a pakolással. Két nappal ezelőtt Cast felhívta néhány haverját, hogy nem-e tudnának eljönni a bulira. Közöttük ott lesz Dajan, Jade, Dakota, Armin, Alexy és még néhány ember.Muszáj volt szusszannunk egy kicsit mert igen kifáradtunk a sütésben és a pakolásban. Lehuppantam Cast mellé a kanapéra és ő átkarolta a vállam. Fejét a vállamon pihentette. De a csodás perceknek véget kellett vetni. A csajokkal visszamentünk a konyhába, hogy véglegesítsük főző- és sütőtechnikánkat. Khanna fogott néhány szalvétát és evőeszközt, majd átment a nappaliba és az asztalt rakta rendbe. Mi Larával végleg elkészítettük a sütiket. Vittünk ki poharakat tálcán és közben valaki ráfeküdt a csengőre. Takara ezt intézte miközben mi megterítettük az asztalt amire már előtte ráhelyezte Khanna a levendula színű terítőt. Közben kinéztem az ablakon és elképedtem, hogy milyen sötét van odakint. Fejem az óra felé kaptam és hitetlenkedve néztem, hogy már este fél nyolc van. Egész nap nem csináltunk semmit és hogy elszalad az idő. Nagyot sóhajtottam amit kedvesem is észrevett.
-Mi a gond szívem??? Csak nem fáradtál el???-ölelte át hátulról a derekam Cast.-Még nem szabad elfáradnod. Emlékszel, hogy mit ígértél nekem tegnap este???
-Hogy is felejthetném el!?-fordultam vele szembe, mire zenét hallottam meg.
-Buli van!!!!-ordított Ben és a villanyt leoltva csak a kis lámpások világítottak
-Vettük észre.-szóltunk oda neki
-Szép hölgy. Megtisztel azzal, hogy enyém az első tánca???-tartotta felém a kezét Castiel
-Ez csak természetes.-raktam a kezem az övébe és a tánctérnek kialakított helyre vezetett. Élveztük a táncot mivel mindkettőnk azzal a személlyel lehet akit annyira szeret. Rosa Leigh-el, Antony Irissel, Dake csajbeszerzőkörúton volt, Takara Cast unkahúgával, a többieket pedig nem nagyon láttam a sötétben. Észre se vettem, hogy a párom eltűnt mellőlem. Hát hova a nyavajába csámborgott már megint el??? o.O nem bír megülni a seggén. Most az előbbinél is sötétebb volt és egy kis fénycsóvát véltem felfedezni a konyha felől. Castiel volt kezében egy D betűt formázó tortával, ami tetején számokból volt kirakva a 20-as. Semmi extra nem díszelgett rajta.
-Először is köszönöm, hogy eljöttetek a születésnapomra.-kezdett bele Cast.-Ami még nagyon fontos ezen kívül az, hogy már kerek 1 hónapja vagyok együtt a barátnőmmel és ezért döntöttem úgy, hogy egy D betű lesz maga a torta.
Ledöbbenten álltam miközben felvágta a tortát. Nagyon meghatott, hogy ennyire figyelmes velem. Szememből kicsordult néhány könnycsepp a meghatódottságtól. Cast mellém lépett két tányér tortaszeletet tartva a kezében.
-Miért sírsz szerelmem???-döbbent le az arca
-Még kérdezed???
-Valami rosszat tettem???
-Rosszat??? Ennél szebb dolgot még soha nem tettek értem. Annyira szeretlek.-bomlottam a karjaiba amitől majdnem elejtette a tányérokat.
-Én is nagyon szeretlek.-csókolta meg a fejem tetejét.-Van tortám kérsz???
-Ne lopd Kentin szövegét. Amúgy igen.-mosolyogtam rá és elvettem az egyik tányért és enni kezdtem a tortát. Közben Casttal etettük a másikat a sajátunkból ami szerintem tök aranyos volt. Attól függ, hogy kinek mi az aranyos. Az idő múltával lassan oszlani kezdett a tömeg. Már csak azok voltak a nappaliban akik a házban laktak. Úgy döntöttünk, hogy mi is felmegyünk. A szobájában szorosan magához húzott és perverzen mosolygott.
-Nem szeretem amikor így nézel rám. Olyan mintha a tekinteteddel felfalnál.-néztem a holdfénytől világító szürke szempárra
-Ó, ha te azt tudnád, hogy én gondolatban mit teszek veled.
-Inkább nem akarom tudni.-jelentettem ki
A többi pillanat olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam követni. Csak azt tudtam, hogy az ágyon csókolózok Castiellel fehérneműben és ő egy szál boxerben. Hideg keze megrázott amikor hozzám ért. Lassan lefejtette rólam a maradék ruhámat és a gyönyör újabb fogalma ragadt meg bennem. Halkan felnyögtem, ahogy szívni kezdte a nyakam. A szívem ég akkor is hevesen dobogott amikor a mellkasát használtam párnának.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-néztem fel rá kicsit elhúzódtam tőle, hogy az éjjeliszekrényen lévő órára pillantsak és nem meglepő, de már hajnali fél 3 volt. Visszafordultam kedvesemhez és csókot adtam a szájára.
-Ezt miért kaptam???-kérdezte meglepődötten, de boldogan
-Jó éjt puszi.-mondtam közelebb húzódva hozzá és pár perc múlva már szunyáltam is.