36.rész Ren és Cloe

Másnap felhívtam anyut, hogy utazzanak Los Angelesbe mert muszáj volt minél hamarabb közlenem velük a nagy hírt. Castiel egész nap telefonon beszéltem. Öt percenként hívogatott, hogy ,,Minden rendben??? Nincs semmi baj??? Szólj, ha rosszul érzed magad." Én értem, hogy aggódik de ez már beteges. Mikor az ebédet készítettem megint csörgött a telefonom.
-Szívem jól vagyok, nem kell minden egyes percben hívnod. Ha baj van majd megcsörgetlek.-vettem fel a telefont.
-De biztos??? Nem akarom, hogy bajotok essen.-mondta Cast a mobilba. Hangjából az aggódás hallatszott
-Igen biztos. Tényleg nem kell aggódnod. Nem sokára megyünk Khannaval és ha addig megint felhívsz kiheréllek.-mondtam kedvesen
-De...
-Nincs, de. Akkor puszi addig is.-tettem le a telefont. Sóhajtás hagyta el a szám. Visszamentem a konyhába és becsomagoltam Castiel ebédjét. Közben megjött Khanna is. Bekulcsoltam magam mögött az ajtót és a kaput is. Bemásztunk a kocsiba és útnak indultunk. Tizenöt perc múlva már a parkolóban voltunk. Lezártuk a kocsit és bementünk a két emeletes zenei üzletbe. Szerelmem épp a kasszát kezelte, amíg Lysander, Ben és Kentin a vendégeknek segítettek. Odasétáltam a pult mögé és lassan átöleltem Castielt. A vevő aki fizetett egy idős hölgy olt aki már a törzsvendégünk. mindig az unokáinak jön venni hangszert. Ő most is boldog mosoly keretében figyelt minket, mivel jól tudja, hogy nagyon szeretjük egymást Casttal.
-Csókolom. Hogy tetszik lenni???-kérdeztem
-Szervusz kedveském. Nagyon jól, köszönöm. Na és ti???-kérdezte egy bájos mosollyal
-Castiel jól van, még meg mindennapos rosszullétben szenvedek, de csak kilenc hónapig.-meséltem
-Ááá, szóval egy új élet növekszik benned!!! Hát jó egészséget kívánok nektek. Sziasztok gyerekek.-sétált ki az üzletből
-Csókolom.-köszöntünk kórusban
-Hogy vagy szívem???-zárta be a kasszát a vörös hercegem
-Kicsit álmos vagyok, de semmi különösebb.-ültem be a karosszékbe
-Akkor hazamegyek veled. Nem akarom, hogy egyedül legyél otthon.-guggolt le mellém
-Nem lennék egyedül. Khanna vagy a nagyi átjönne.-magyaráztam
-Főleg akkor. Csak ti ők lennétek ott, megbolondulnék. Nem foglak magadra hagyni. Elköszönök a srácoktól, odaadom Lysnek a kulcsot és megyünk haza. Nincs vita.-ezzel a mondatával felkapta a kulcscsomóját és átadta Lysandernek. Megebédelt gyorsan és indultunk haza kocsival. Anya telefonált, hogy kicsit késve jönnek, mert iszonyat hosszú dugóba keveredtek. Idő közben Cast szülei meglátogattak minket. Körülbelül 3 és fél óra múlva anyuék is befutottak és meglepődve nézték a pocakom.
-Szia anyu.-köszöntötte
-Szia kincsem, hogy vagytok???-kérdezte még mindig megszeppenve, de még mindig nem jött rá, hogy mi van.
-Jól. Képzeld, nagymama leszel.-vezettem rá a megoldásra boldogan. A boldogságtól egy szót nem tudott szólni. Apu, Tom és az öcsém is csak pislogni tudtak. Komolyan ennyire nehéz elhinni, hogy terhes vagyok??? Mert szerintem nem.
-Ez nagyszerű hír drágám. Minden rendben vele??? Egészséges???-bombázott kérdésekkel
-Minden rendben van. Jövőhéten kell menni ultrahangra.-tudattam vele
-Akkor elkísérlek majd.
A nap többi részében sokat beszélgettünk, nevetgéltünk majd elérkezett az este és lefeküdtünk aludni.

Már több mint 8 és fél hónap eltelt és a pocakom már sokkal nagyobb mint az elején. Castiel sokszor vesz ki szabadnapot, hogy velem tölthesse az időt. Hát már lassan megszülöm a kisbabánkat. Az egyik nap épp egy ultrahangra mentünk. A doki mindig megkérdezi, hogy nem akarjuk-e tudni a baba nemét. Casttal meglepetést akarunk ezért nemet mondtunk. Egyre gyakrabban vannak fájásaim éjjel és nappal is egyaránt. Az egyik nap szokatlanul is jobban fájt a hasam, ezért bementünk a kórházba. A doktor azt mondta, hogy elérkezett a nagy pillanat. Megszülöm a babát. Castiel bejött velem a szülőszobába és kis idő múlva megszületett az egészséges kisfiam Ren. Háromezer-négyszázötven kilogrammal és ötvenhat centiméterrel jött a világra. A kórházban többször is meglátogattak engem, a család és a barátok is.

Három évre rá ismét terhes lettem Cloeval. Ren nem nagyon örült neki, de általában így van ez.

Cloe és Ren már sokkal idősebbek és érettebbek. Rengeteg barátjuk van az iskolában. Ahogy ők idősödnek, mi is úgy öregszünk meg, de a gyermekeimnek megadom azt az ajándékot, hogy boldogok lehessenek.


*VÉGE*

Remélem, hogy tetszett a történetem. Egyszer ennek is el kellett, hogy érkezzen a vége. Ha még az általam írt történetet szeretnétek olvasni itt egy másik Castieles történetem. Valamint folyamatban van egy másik történetem ami viszont nem a Csábításból Jeles alapján készül, hanem a saját elképzelésem alapján, ezt a történetet is közzé fogom tenni kicsit később.

http://valtozasok-idoszaka.blogspot.hu/

35.rész Új élet

-Castiellel úgy döntöttünk, hogy veszünk egy lakást és elköltözünk.-mondtam lassú tempóban
-Hát ez nagyszerű. Olyan jó látni, hogy a kicsi lányom felnőtt. Még csak nem rég volt, hogy az első koncertjét 5 évesen adta.-érzékenyült el anyu. Hát igen az én anyukám olyan ember aki minden emléket elraktároz az agya kis szegleteiben. Minden kis apróságnak örülni tud, még a legkisebbnek is. Főleg annak, hogy a lánya már nem azaz esetlen kis hiperaktiv kislány, mint 14 évvel ezelőtt.-És találtatok már házat vagy segítsünk???
-Nem kell már találtunk egyet Los Angelesben.-felelte a párom
-Pompás és ha valami baj van anyuék is rátok tudnak nézni.-tette össze a két kezét mosolyogva
-Megyek felhívom az eladót. Mindjárt jövök.-kapta elő a telefonját Castiel és kiment az előszobába. Pár másodperc múlva visszajött és azt mondta, hogy az ügyvéd ideutazik rendezni a papír- és a pénzügyeket. Annyira izgatott vagyok hiszen azt tervezzük, hogy összeköltözök a barátommal. Másfél óra elteltével megérkezett az ügyvéd. Leültettük az asztalhoz és tárgyalni kezdtünk. Jó háromnegyed órába beletelt, de ha Castiel nem lett volna ott későbbre is elhúzódhatott volna. Megbeszéltük, hogy holnapután elmegyünk megnézni a megvett házunkat. Bepakoltunk néhány ruhát míg anyu felhívta a nagyiékat, hogy holnapra ott leszünk LA-ben. Az autó kivitt minket a reptérig és fel is szálltunk a repülőgépre ami jó messzire szállított. Az estét végig repültük és csak délelőtt fél 10-re értünk oda. Amikor leszálltunk a nagyiék már vártak. Nekik gyönyörű házuk van. Fehér kerítésük jól passzol a halvány barackszínű padlásszobás házukhoz. Nagyapa segített bevinni a bőröndöket hiába mondtam neki, hogy bevisszük mi őket megy a saját feje után.
-Kis unokám nincs kedved holnap segíteni a süteményeket elkészíteni, ha haza jöttetek.-nyitotta ki nekünk az ajtót mama
-Nagyon szívesen segítek neked. Mi lesz, hogy sütni akarsz???-ültem le a fotelbe
-Hát húsvét lesz holnapután drágám. Csak azt ne mond, hogy elfelejtetted.-nézett rám sejtelmesen a nagyikám
-Szó mi szó nem nagyon volt eszemben.-vallottam be
-Akkor most már tudod. Tessék, a teád.-tette le a kis asztalra egy ezüst tálcát amin egy régi teáskanna és a készlethez tartozó két teáscsésze volt. A nagyi mindig megkínál engem, ha jövök és ezt nem is utasítom vissza mivel isteni teát csinál. Egy jó ideig elbeszélgettünk én a nagyival, Castiel pedig nagyapával. Közben mama megfőzte az ebédet és elfogyasztottuk a finom csirkecombokat és a salátát. Estére mindenki nyugovóra tért. A szobánkban még beszélgettünk egy kicsit, de utána minket is elnyomott az álom. Másnap reggel energiával telve készülődtem. Gyönyörű idő volt. Sütött a nap és egy felhő sem volt az égen. Tökéletes napnak ígérkezik a mai. Egy egyrészes halványsárga ruhát és a topánkámat. Fogat mostam, megfésülködtem és a hajam felfogtam.

Az ügyvéddel és a tulajdonossal azt beszéltük meg, hogy délután fél 1-kor találkozunk a ház előtt és addig még rengeteg időnk volt. Segítettem a nagyinak a ház körüli tevékenységekben. Az idő hamar elszaladt így mehettünk is. A házhoz odaérve már ott várt minket az ügyvéd és a háztulajdonos.
-Jó napot!!! Remélem ne várattuk meg önöket.-ráztam kezet az ügyvéddel
-Jó napot! Egyáltalán nem, mi is nem rég érkeztünk. Nos akkor menjünk be a házba és nézzenek körül. Utána beszélgetünk.-rázott kezet Castiellel is és kinyitotta nekünk a ház ajtaját. Nem sokkolt le a látvány hiszen fényképeken láttuk már a ház belsejét, de azért csak már ha élőben ott vagyunk. Először az emeleten, majd a földszinten néztünk szét. Nem tartott sokáig amíg megállapodtunk egy összegben és a papírokat átvettük. Tizenöt perc múlva már a sajátunkénak tudhattuk a házat. Bocsánat kijavítom, a házunkat. Már csak ízlésesen be kell rendezni és beköltözni. Visszamentünk a nagyiékhoz és ahogy megígértem neki sütni kezdtünk, hogy holnap kevesebbet kelljen. Közben anyuék felhívtak, hogy eljönnek itt tölteni a húsvétot. Castiellel úgy döntöttünk, hogy az ünnep után berendezzük a házunkat és tartunk egy házavató bulit.

A húsvétunk zökkenőmentesen zajlott. Minden simán ment és jól elvolt a család. Április 23-án szerdán elmentünk egy bútor üzletbe és megvettük a bútorokat. Két nap múlva már le is szállították azokat. Elhívtuk Lyst, Bent és Antonyt, hogy segítsenek a megfelelő helyre elhelyezni a kanapét és egyéb nagyobb bútorokat. Két és fél órán belül készen is voltunk. A tányérokat, csészéket, poharakat eltörölgettük és beraktuk a szekrényekbe anyuval és Khannaval. Délután elmentem még rágcsákat és italokat vásárolni, majd este megtartottuk a házavatót. Másnap reggel már a saját házunkban ébredtünk. Kicsit furcsa volt, de majd hozzászokunk. Elkészítettem a reggelit, miközben Castiel az újságot böngészte munkát keresve. Ekkor eszembe jutott valami.
-Figyelj szívem!!! Mi lenne, ha nyitnátok egy zene boltot Lyssel és a banda többi tagjával??? Szerintem nagy sikere lenne.-vetettem fel az ötletet
-Ez nem is olyan rossz ötlet. Imádom amikor ilyen klassz dolgok jutnak az eszedbe.-ölelt át hátulról kedvesem.-Fel is hívom a srácokat, hogy mit szólnak hozzá.

Már két év eltelt azóta, hogy Cast és a fiúk megnyitották az üzletet és ahogy gondoltam rengeteg vevőjük van nap, mint nap. Néha én is besegítettem náluk, ha csúcsforgalom volt. Egy reggel arra ébredtem fel, hogy hánynom kell így gyorsan a fürdőbe szaladtam. Castiel békésen aludt, mert ma később megy be dolgozni. Megmostam az arcom és a tükörbe nézve hófehér arcomat láttam visszatükröződni. Már egy pár napja ez megy, hányás; rosszullét; éhségzavar. Ezek a dolgok kavarogtak a fejemben és beugrott. lehet, hogy terhes vagyok. Elhatároztam, hogy ma elmegyek a nőgyógyászhoz és felhívom Khannat, hogy kísérjen el. Eljött a 11 óra és elmentünk a dokihoz. Megvizsgált és azt mondta, hogy menjek ki majd szól ha bemehetek. Tűkön ülve vártuk, hogy mi az eredmény amikor a doki szólt nekünk. Nagyot sóhajtottam mielőtt beléptem és megnyugtatóan Khanna megsimogatta a vállam.
-Foglaljanak helyet kérem. Nos nem akarok még nagyobb feszültséget okozni önnek hölgyem megmondom kerek-perec. Ön gyermeket vár.-mondta mosolyogva
-Ez nagyszerű.-mosolygott Khanna is
-Kisbabám lesz.-éreztem ahogy örömkönnyek gördülnek le az arcomról.-Elmegyek az üzletbe. Muszáj elmondanom Castielnek és anyuékat is fel kell hívnom, hogy utazzanak ide.
-Én is megyek veled. Úgy is vinnem kell ebédet Alexandernak.-vette fel a kabátkáját unokatesóm
-Oké. Köszönjük doktor úr.-fordultam az asztala felé
-Nagyon szívesen. Felírom, hogy mikor jöhet ultrahangra.
-Rendben van.-a doktor felírta egy papírra dátumot és indultunk is a zene üzletbe. A hátsóajtón mentünk be ahol az alkalmazottaknak és az illetékeseknek lehet. Egyenesen Cast irodája felé vettem az irányt. Lassan benyitottam és ahogy gondoltam Cast az asztalánál ült telefonnal a kezében. Intett nekem, hogy mindjárt végez így én leültem az asztala előtt lévő székre. Pár perc múlva letette a telefont, felállt,a székem mögé sétált és hátulról átölelte a nyakam.
-Beszélnünk kell.-mondtam két sóhajtás között
-Húú, ez nagyon komolynak tűnik. Hallgatlak.-fogta meg a kezem. Szembe állta vele és mosolyogva kiböktem.
-Kisbabánk lesz.
-Ez most komoly??? Úr isten, de boldog vagyok.-pörgetett meg.-Kisfiam lesz.
-Igen, kisbabánk lesz.-mondtam vidáman
-Ezt el kell újságolnunk a többieknek is. Gyere!!!-kézen fogva kimentünk az üzlet részre ahol a többiek voltak.
-Hé gyerekek, szeretnénk bejelenteni valamit.-mondtam jól hallhatóan Cast
-Mond főnök!-fordult felénk Antony
-Gyereket várunk.-mondta boldogan életem értelme. Srácok hangos gratulációba kezdtek. Még az üzletben lévő törzsvendégeink is gratuláltak nekünk. Az üzletben maradtam és majd Casttal mentem haza amikor végzett. Hazaérve hevesen megcsókolt.
-Ezt miért kaptam??-kérdeztem mosolyogva
-Mert bearanyoztad a napom szerelmem. Gyere menjünk aludni. Hisz neked most rengeteget kell pihenned.-ezzel felmentünk megfürödtünk és ágyba bújtunk. Kis idő után már az álmok útján jártunk.

34.rész Nagy ötlet

Másnap arra ébredtem, hogy valami nyalogatja az arcomat és nyáladzik. Kinyitottam a szemem és Démon feküdt rajtunk. Próbáltam halkan kipaterolni a szobából, hogy Castiel ne keljen fel rá. Valamit tudok mivel ugyanúgy aludt. Kiszedtem a szekrényből néhány ruhadarabot és a fürdőbe mente átöltözni. Amikor a melltartómat vettem volna fel egy kéz hátulról a melleimet kezdte masszírozni, majd a nyakamba csókolt.
-Jó reggelt cicám.-köszönt még álmos hangon a vörös hercegem
-Most már az.-fordultam vele szembe. A ruháim többi részét ő adta rám. Kezem végigsimítottam a hátán és egyből libabőrös is lett. Én rámosolyogtam mire ő forró csókokkal borította a nyakam és a vállam. Még mindig csókolózva visszamentünk a szobába és ugyancsak az ágyon kötöttem ki Cast ölében. Kopogásra lettünk figyelmesek. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Luke komoly arcával találtam szembe magam.
-Beszélnünk kell.-mondta és kezemet rángatva kezdett vonszolni a fent folyosón.
-Na álljunk meg egy szóra hapsikám. Őt nem rángathatod kedvedre mint egy rongybabát.-emelte fel a hangját Castiel
-Mintha valami közöd lenne hozzá.-feleselt Luke
-Van mivel ő a barátnőm.-fakadt ki Castiel a kezem szorítva
-T-ti együtt....vagytok???-nyelt nagyot
-Igen és ha még egyszer így mersz vele bánni a kórházban találod magad.-fenyegette. Kicsit arrébb toszigáltam és próbáltam megnyugtatni.
-Nyugi van. Higgadj le. Megyek beszélek vele, addig várj meg a szobában.-simogattam meg a karját
-Muszáj. Nekem olyan ellenszenvesnek tűnik. Nagyon megváltozott.-morcoskodott
-Igen muszáj. Tudom, hogy nem kedveled.....
-Az nem kifejezés.-vágott a szavamba.-Egy kis nyominger ne rángassa a barátnőmet.
-Na jó én megyek beszélek vele. Te menj és higgadj le. Nem szeretek ilyen állapotban beszélni veled.-szóltam rá és faképnél hagytam, majd elindultam Luke szobája felé és bekopogtam. Egyből ki is nyitotta és betessékelt.
-Miről szerettél volna velem beszélni???-ültem le a sötétkék babzsákra.
-Rólunk.-sóhajtott
-Már nincs olyan, hogy rólunk.-helyesbítettem ki
-Diana tudom, hogy már semmi közünk egymáshoz és azt is, hogy te már Castiellel vagy. Amikor találkoztam azzal a lánnyal Sydni-ben úgy éreztem, hogy elfelejtettelek. De ez korántsem így volt. Idővel úgy éreztem, hogy nem jelent nekem semmit és visszatér az irántad érzett szerelmem.-vallotta be komoly arckifejezéssel
-Én ezt mind megértem Luke, de neked is meg kell értened, hogy én Castielt szeretem.
-Tudom és ez ellen semmit nem tudok tenni.-tekintetét a földre szegezte és azt bámulta.-Örökre elvesztettelek.
-Figyelj. Biztos találsz majd egy hozzád való lányt aki teljes szívből fog szeretni és te is őt.-tettem kezem a vállára, vigasztalásképp küldtem felé egy mosolyt. Ő felnézett rám és ajkai vészesen közeledtek hozzám. ég épp időben elkaptam a fejem és kirohantam a szobából. Egészen a konyháig ahol Lara teázgatott a radiátor mellett és a kis TV-t nézte amikor észrevette honlétemet.
-Szia csajszi. Mi a gond???-gondoltam, hogy észreveszi az arcomon a feszültséget.
-Az a két idióta felcseszte az agyam.-ültem le mellé fújtatva.-Érthetetlen számomra miért akarja rám kényszeríteni a szerelmét amikor világosan elmondtam neki, hogy Castielt szeretem. Emellett Castielre rá ragadt megint a flegma stílusa.
-Ááá értem. Szerintem beszéld meg vele higgadtan. Ha tényleg szeret akkor biztos meg tudjátok beszélni a dolgot. Mondjuk azon se lepődnék meg ha azt mondaná, hogy költözzetek ti ketten egy külön lakásba.
-Igaz. Megyek és beszélek vele. A költözést meg még fontolóra veszem.-küldte felé egy mosolyt az ajtóból. Felszaladtam a lépcsőn és a szobájába siettem ahol megpillantottam Castielt a kanapén és a földön fekvő Démont.

Halkan a kanapé mellé lépdeltem nehogy felkeltsem. A kutya mintha szomorú tekintetével nézett volna rám. Megsimogattam a buksiját mire az arcát a kezembe hajtotta.
-Kedvel téged.-szólalt meg a szundikáló kedvesem
-Nem akartalak felkelteni.-mondtam megbánva
-Nem keltettél fel.-ült mellém közelebb
-Bocsi, hogy úgy beszéltem veled. Nem akartalak megbántani.
-Nekem kéne bocsánatot kérnem. Nagyon flegma voltam....és talán féltékeny is.-tekintete pásztázta a földet. Gyengéden átöleltem és kezem a vállán pihentettem amire ő a másik kezét rá rakta.
-Figyelj lehet, hogy ez egy kicsit gyors,de szerintem kéne keresni egy lakást.-utaltam rá. Még se kezdhetek neki úgy, hogy pakolj köcsög költözünk.
-Mármint.......
-Igen.-vágtam a szavába mire halványan elmosolyodott.
-Hozom a gépet.-állt fel hirtelen. De engem csak elboldogít, ha örül ennek. Neki is álltunk lakásokat keresni. Találtunk Flo Rida-ban egy két szobásat; egy konyhásat és egy fürdőszobásat aminek külön volt garázs része. A másik pedig Los Angeles-ben három szobás; két fürdőszobás; egy konyhás és egy hatalmas kert része. Ráadásnak még az, hogy a nagyiék két utcával arrébb laknak. Sokáig vaciláltunk, hogy melyik lenne az ideális kettőnknek, de végül Los Angeles-nél maradtunk. Már csak anyuéknak kell bejelenteni a nagy hírt. Lementünk kézen fogva a lépcsőn és a konyhában találtuk meg őket kávézgatás közben.
-Sziasztok. Hogy telt a napotok.-köszönt fülig érő mosollyal édesanyám
-Szia anyu. Egész gyorsan, alig csináltunk valamit. Viszont szeretnénk valamit bejelenteni.-vettem komolyra a szót
-Mondjad kicsim.-tette le az asztalra a kávéscsészét
Folyt.Köv.

33.rész Castiel szülinapja 2/2

Másnap visszamentünk Laráékhoz és úgy döntöttünk, hogy a srácokat elküldjük piáért és egyéb díszítő elemekért, mi meg sütni fogunk. Szegény ház, bár amíg velünk van Lara addig nem égünk el. Előkészítettünk mindent ami a sütéshez kell. Liszt, tojás, cukor, stb... A fiúk is megérkeztek közben mi meg még csak a sütik kigondolásánál tartottunk. Végül a lekváros buktánál, a csokis keksznél, a cseh kuglófnál, a papagáj szeletnél. Ami fölöttébb érdekes volt az az, hogy nekem nem engedték, hogy velük készítsem el a tortát. Gőzerővel dolgoztunk, hogy minden kész legyen időn belül. A srácok kidekorálták a földszintet és átrendezték a bútorzatot, hogy legyen hely táncolni na meg a keverőpultnak. Mivel az időbe már nem fért bele a pizza ezért rendeltünk töménytelen számmal. Fél 2 volt mire végeztünk minden süteménnyel és a pakolással. Két nappal ezelőtt Cast felhívta néhány haverját, hogy nem-e tudnának eljönni a bulira. Közöttük ott lesz Dajan, Jade, Dakota, Armin, Alexy és még néhány ember.Muszáj volt szusszannunk egy kicsit mert igen kifáradtunk a sütésben és a pakolásban. Lehuppantam Cast mellé a kanapéra és ő átkarolta a vállam. Fejét a vállamon pihentette. De a csodás perceknek véget kellett vetni. A csajokkal visszamentünk a konyhába, hogy véglegesítsük főző- és sütőtechnikánkat. Khanna fogott néhány szalvétát és evőeszközt, majd átment a nappaliba és az asztalt rakta rendbe. Mi Larával végleg elkészítettük a sütiket. Vittünk ki poharakat tálcán és közben valaki ráfeküdt a csengőre. Takara ezt intézte miközben mi megterítettük az asztalt amire már előtte ráhelyezte Khanna a levendula színű terítőt. Közben kinéztem az ablakon és elképedtem, hogy milyen sötét van odakint. Fejem az óra felé kaptam és hitetlenkedve néztem, hogy már este fél nyolc van. Egész nap nem csináltunk semmit és hogy elszalad az idő. Nagyot sóhajtottam amit kedvesem is észrevett.
-Mi a gond szívem??? Csak nem fáradtál el???-ölelte át hátulról a derekam Cast.-Még nem szabad elfáradnod. Emlékszel, hogy mit ígértél nekem tegnap este???
-Hogy is felejthetném el!?-fordultam vele szembe, mire zenét hallottam meg.
-Buli van!!!!-ordított Ben és a villanyt leoltva csak a kis lámpások világítottak
-Vettük észre.-szóltunk oda neki
-Szép hölgy. Megtisztel azzal, hogy enyém az első tánca???-tartotta felém a kezét Castiel
-Ez csak természetes.-raktam a kezem az övébe és a tánctérnek kialakított helyre vezetett. Élveztük a táncot mivel mindkettőnk azzal a személlyel lehet akit annyira szeret. Rosa Leigh-el, Antony Irissel, Dake csajbeszerzőkörúton volt, Takara Cast unkahúgával, a többieket pedig nem nagyon láttam a sötétben. Észre se vettem, hogy a párom eltűnt mellőlem. Hát hova a nyavajába csámborgott már megint el??? o.O nem bír megülni a seggén. Most az előbbinél is sötétebb volt és egy kis fénycsóvát véltem felfedezni a konyha felől. Castiel volt kezében egy D betűt formázó tortával, ami tetején számokból volt kirakva a 20-as. Semmi extra nem díszelgett rajta.
-Először is köszönöm, hogy eljöttetek a születésnapomra.-kezdett bele Cast.-Ami még nagyon fontos ezen kívül az, hogy már kerek 1 hónapja vagyok együtt a barátnőmmel és ezért döntöttem úgy, hogy egy D betű lesz maga a torta.
Ledöbbenten álltam miközben felvágta a tortát. Nagyon meghatott, hogy ennyire figyelmes velem. Szememből kicsordult néhány könnycsepp a meghatódottságtól. Cast mellém lépett két tányér tortaszeletet tartva a kezében.
-Miért sírsz szerelmem???-döbbent le az arca
-Még kérdezed???
-Valami rosszat tettem???
-Rosszat??? Ennél szebb dolgot még soha nem tettek értem. Annyira szeretlek.-bomlottam a karjaiba amitől majdnem elejtette a tányérokat.
-Én is nagyon szeretlek.-csókolta meg a fejem tetejét.-Van tortám kérsz???
-Ne lopd Kentin szövegét. Amúgy igen.-mosolyogtam rá és elvettem az egyik tányért és enni kezdtem a tortát. Közben Casttal etettük a másikat a sajátunkból ami szerintem tök aranyos volt. Attól függ, hogy kinek mi az aranyos. Az idő múltával lassan oszlani kezdett a tömeg. Már csak azok voltak a nappaliban akik a házban laktak. Úgy döntöttünk, hogy mi is felmegyünk. A szobájában szorosan magához húzott és perverzen mosolygott.
-Nem szeretem amikor így nézel rám. Olyan mintha a tekinteteddel felfalnál.-néztem a holdfénytől világító szürke szempárra
-Ó, ha te azt tudnád, hogy én gondolatban mit teszek veled.
-Inkább nem akarom tudni.-jelentettem ki
A többi pillanat olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam követni. Csak azt tudtam, hogy az ágyon csókolózok Castiellel fehérneműben és ő egy szál boxerben. Hideg keze megrázott amikor hozzám ért. Lassan lefejtette rólam a maradék ruhámat és a gyönyör újabb fogalma ragadt meg bennem. Halkan felnyögtem, ahogy szívni kezdte a nyakam. A szívem ég akkor is hevesen dobogott amikor a mellkasát használtam párnának.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-néztem fel rá kicsit elhúzódtam tőle, hogy az éjjeliszekrényen lévő órára pillantsak és nem meglepő, de már hajnali fél 3 volt. Visszafordultam kedvesemhez és csókot adtam a szájára.
-Ezt miért kaptam???-kérdezte meglepődötten, de boldogan
-Jó éjt puszi.-mondtam közelebb húzódva hozzá és pár perc múlva már szunyáltam is.

32.rész Castiel szülinapja 2/1

A szobájába érve ledobott az ágyra és fölém hajolva forró csókolózásba kezdtünk. Percek múlva elszakadtunk egymástól és kapkodva vettük a levegőt.
-Mond, hogy nem jön be neked újra ez a ficsúr.-nézett rám Cast szikrázó tekintettel
-Miért jönne be???-néztem rá értetlenül.-Az érzéseim már rég elmúltak iránta.
-Akkor jó.-ekkor úrrá lett arcán a megkönnyebbültség
-Komolyan azt hitted, hogy még mindig érzek iránta valamit???-húztam mosolyra a szám
-Hát egy pillanatig igen.-vakargatta meg a fejét. Egy apró csókot nyomtam a szájára és feljebb ültem az ágyon. Követve a példám mellém feküdt és átkarolva a vállam magához húzott. Arcomat a nyakába temettem és kicsit megszívtam.
-Hé, ez meg fog látszódni holnap.-pattant fel
-Nem baj. Legalább tudni fogják, hogy egy csodás estéd volt.-kuncogtam
-Minden egyes napom az.-csókolt meg
-A holnapi még jobb lesz.-mondtam miután ajkaink szétváltak egymástól.
-Mi is lesz holnap a koncerten kívül???-gondolkodott el
-A szülinapod.-karoltam át a nyakát
-El is felejtettem. Még egy évvel öregebb leszek.-sóhajtott fel
-És egy újabb ránc jelenik meg majd a homlokodon.-viccelődtem
-Ne is mondj ilyeneket. A hátamon is feláll a szőr, hogyha rá gondolok.-dőlt hátra az ágyon
-De nekem még ezek után is ugyanúgy tetszeni fogsz és ugyanúgy foglak szeretni. Sőt még jobban.-simítottam végig a kezem izmos mellkasán
-Remélem is.-mosolyodott el. Ezek után úgy döntöttem, hogy ott alszom Castiel szobájában. De mivel ő nem akart átengedni a szobámba mert félt, hogy elrabolnak adott egy hosszú felsőt ami a combom közepéig ért és együtt mentünk el zuhanyozni. Még ott sem hagyott nyugtom ezért inkább hasznossá tettem és a kezébe nyomtam a tusfürdőt, hogy mossa meg a hátam. Viszont keze mindenhová elkalandozott. Megfogva derekam magához húzott, áthajolt a vállam felett, fejem megemelve érzékien megcsókolt. Hozzáfordulva nekinyomtam a zuhanykabin falának. Ez tetszett neki mivel belemosolygott a csókba. A hosszadalmas zuhanyzás után felöltöztettük egymást és visszabújtunk az ágyába. Bekapcsoltuk a tévét és Cast kezéből kikapva a távkapcsolót egyből az Animax csatornáját kerestem. Épp időben kapcsoltam oda mivel akkor kezdődött el a Death Note. Miután ezt megnéztük rögtön el is aludtunk. Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki, vagy valami nyalogatja az arcomat.
-Démon!!!-mordultam a belga juhászkutyára, amire Castiel is felébredt. ,,Leüldöztük" Démont az ágyról és Cast elbaktatott a szekrényéhez és kivett belőle egy kék adidas pólót és egy farmert.
-Hozok neked is át ruhát.-mondta s meg nem várva a válaszom kiment a szobából.
-Jaj, Démon vajon a gazdád miért aggódik ennyit amiatt, hogy másba szeretek bele???-vakartam meg az ágy mellett ülő Démon füle tövét. Amikor Castiel visszaért én elmentem öltözni a fürdőjébe. Kiérve onnan adott nekem egy piros-fekete dzsekit és felhúztam a tornacsukám is. A számra felkentem egy kevés szájfényt és a hajam lófarokba fogtam.

Leérve az étkezőbe már mindenki majszolta a reggelit. Mi is elültünk az asztalhoz és szedtünk magunknak reggelit. A reggeli befejezése után felmentünk bepakolni a bőröndöket és indultunk lefelé a limuzinhoz.11:30-kor már Beverly Hills-ben kocsikázgattunk. Ott egy hotelba mentünk ismét. Onnan a koncert színhelyére mentünk tovább, de előtte beugrottam az egyik ismerősömhöz Castielnek venni egy kis apróságot. Ő másik kocsival ment így nem tudott erről a cselekedetemről. Befejezve a vásárlást repesztettünk Antony feltuningolt kocsijával. A kulisszák mögött készülődni kezdtünk mivel 30 perc volt a koncert kezdetéig. Hát igen mindig az utolsó pillanatban kezdünk el készülődni. Végre kész volt a sminkünk és a ruhánk is rendben volt amikor már kezdenünk kellett. A színpadon komolyak voltunk, ahogy azt a közönségtől hallottuk. Castielt istenítették a lányok, de Lys-t se hagyták ki a dologból miután autogramokat osztogattunk. Tom-ot egyenesen imádták a lányok. Khanna-t és engem a fiúk vettek körbe, de ennek Castiel hamar véget is vetett.

-Na fiaim bezárt a bazár, ahogy a kisasszony szíve is.-karolt át Castiel. A lányok és a fiúk egyszerre kezdtek el ó-zni. 

-Igaza van.-tettem rá egy lapáttal amitől még jobban bezsongtak. Hátul rávettük Khanna-t, hogy csináljon rólunk egy közös képet és hát szerintem egész jó lett...volna, ha Khanna ujjai nem virítanak be.

Nem terveztünk nagy bulit, mert úgy döntöttünk Cast buliját másnap tartjuk meg. Én ettől függetlenül ma este adom át neki az ajándékát. A hotelbe érve mindenki elpárolgott a saját szobájába. Mi is felmentünk a sajátunkéba.
-Na most az enyém vagy.-mondta Castiel megdörzsölve a tenyerét
-Na álljunk meg egy szóra barátocskám. 1. Majd csak holnap élheted ki titkos vágyaid. 2. Az ajándékomat ma szándékozom odaadni.-ezzel kivettem a táskámban tartott keretes fényképet ami a Winged Skull bandát ábrázolta a banda tagjainkat aláírásával együtt -Boldog Szülinapot!!!
-Ne izélj már. Ez az enyém???-csodálkozott szerelmem. -Te mindig tudod mit szeretnék. Ezért foglak téged feleségül venni.
-Na ott még nem tartunk és nagyon szívesen.-öleltem át a barátomat.
-Szebb ajándékot nem is kaphattam volna. Ja de. Téged.-csókolt meg. E hosszadalmas nap után elmentünk zuhanyozni és becuccoltunk popcorn-nal és cola-val az ágyba úgy néztük az anime-ket. ár nem is kísértenek rémálmok egy jó ideje. Hogy pontosítsak rajta azóta amióta Castiellel vagyok.

31.rész Meglepetésvendég

Korán keltem és csak akkor tudatosult bennem, hogy bealudtam azután a csodás este után. Ez vagyok én, hogy lehetek ilyen....ilyen....nem is tudok mit mondani magamra. Castiel békésen aludt mellettem. Olyan ártatlan arca van amikor alszik. Próbáltam úgy kimászni az ágyból, hogy ne keltsem fel de ez lehetetlen volt.
-Nyugi, nem szökök el.-mondtam rámosolyogva
-Nem úgy tűnik.-mondta kinyújtózkodva és megfogva a kezemet visszarántott pont úgy, hogy ráestem. Ő kacagni kezdett én meg azon kezdtem el nevetni ahogy ő nevet.
-Te mit nevetsz???-kérdezte egy puszi keretében
-Azt, hogy te, hogy nevetsz.-mondtam válaszul. Az ujjaim gyengéden végighúztam a felsőtestén és éreztem ahogy kirázza a hideg. Elmosolyodtam és nyomtam egy puszit az orrára. Felkászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem a reggeli teendőket és a szekrényemhez fordulva kivettem abból egy felsőt, a kedvenc pulcsimat, és egy farmernadrágot. A fiókokból egy zoknit és egy melltartót.

 A fürdőből kilépve Castiel magához húzott és szorosan ölelt magához, hogy még véletlenül se próbáljak elszökni tőle. Bár ki akarna. Már 10 perce álltunk úgy mozdulatlanul és már a lábam zsibbadni kezdett. 

-Castiel már a lábam zsibbad.-mondtam levegőért kapkodva

-Nem érdekel. Olyan jó így, végre csak az enyém vagy. Nagyon szeretlek Diana és ezt nem csak úgy mondom. Így is érzek.-mondta érzelmekkel teli. Tudtam, hogy így is érez, mert már bizonyított nálam. Amiket értem tett. Amikor megvédett Deborah-tól. Sokat köszönhetek neki. Az életemet. Ezen felül meg úgy érzem, hogy viszont szeretem őt. Olyan szenvedéllyel próbáltam megcsókolni, hogy azt ő is érezze. Kamatostul visszafizetem minden szeretetét amit Cast adott nekem. Ajkaink elválta után kézen fogva lementünk a lépcsőn egyenesen a konyhába. Lara csak mosolygott ránk majd tovább készítette a reggelit. Mi leültünk az asztalhoz és vártuk a többiek érkezését. Mindenki egyszerre vonult le a konyhába félkómásan. 

-Jó reggelt.-köszöntek sorjában mindannyian miközben az asztalnál foglaltak helyet.

-'Reggelt.-böktük oda nekik egyszerre Castiellel.

-De összhangban vagytok.-szólt oda nekünk az asztal másik végéből Ben

-A helyedben befognám a csőröm.-mondtam álmosan. Lara elfogyasztott reggelije után hívott minket a menedzserem, hogy nemsokára itt lesz értünk a következő próbánkra. Így is volt. Beszálltunk és indultunk a próba helyszínére. Ez már főpróba volt a ruhákkal fényekkel együtt. Castiel gitározott, Lys énekelt, Tom és én ugyancsak gitároztunk. A próba simán ment. Minden rendben volt és zökkenésmentesen játszottuk a számokat. 

Közben Castiel játszotta a Casanova-t. Mintha tudná is.A főpróba után indultunk is haza, hogy kipihenhessük magunkat holnapra. Már délután 3 óra volt amikor csöngettek. Mivel senki nem volt hajlandó felemelni a valagát így én mentem ajtót nyitni. A szavam is elakadt amikor megláttam Luke-ot az ajtóban tele bőröndökkel. 

-Mi van már meg sem ölelsz???-nézett rám egy szerény mosoly keretében. A gyönyörű mosolya és a szemei ugyanolyanok mint voltak. Szinte alig változott valamit.

-De.-nyögtem ki. Ő letette a kezéből a bőröndöket a földre és jó szorosan átölelt.

-Gyere beljebb.-mondtam végül. Szegényt ott tartom az örökké valóságig az ajtóban. Igaz nem lett volna rossz idő csak a szél fújt. Mikor bentébb tuszkoltam Lukot a nappaliba ahol a többiek örvendezve vették körül Lukot. Már nem azért, de nem örökre ment el. Lehuppantam a kanapéra Castiel mellé ő meg átkarolta a vállam. 

-Te nem mész oda???-emeltem fel a fejem, hogy a szemébe nézhessek.

-Minek, majd találkozok vele még. Nem mindegy, hogy most vagy később beszélgetek vele.-mondta morcosan

-Nekem édes mindegy.-mentegetőzve kaptam a kezem elé. Még a végén én leszek a  hibás.

-Ti együtt vagytok???-szólt ki a tömegből Luke. Csak akkor vettük észre, hogy milyen helyzetben vagyunk. A többieknek nem is mondtuk még el, hogy járunk.

-Ti együtt vagytok és nekem nem is szóltok???-nézett ránk mérgesen Tom

-Bocsi, elfelejtettük.-mondtam a röhögés határán

-Elfelejtetted, persze. Na, de ennek én csak örülni tudok.-és közelebb hajolva a kezével összekócolta a hajam.

-Most meghalsz.-mondtam és álltam volna fel amikor Castiel visszahúzott magához és egy csókot lehelt a számra. 

-Igen járunk. Baj???-kérdezte a flegma királyom

-Nem. Én ennek csak örülni tudok, hogy bubuka boldog.-szólalt meg Ben. A ,,bubuka" becenevet még kiskoromban kaptam tőle. Már nem emlékszem, hogy honnan.

 -Akkor jó és hogyha most megbocsát a díszes társaság mi elvonulnánk.-húzott maga után Castiel egészen a szobájáig.

Folyt.Köv.

30.rész Egy nap szabi

Másnap ismét kómásan ébredtem. Be kell vallanom az ital nem nekem való. Nincs meg kettőnk közt az összhang. Lassan a fürdő felé botorkáltam és megmosakodtam. Belenéztem a tükörbe és tejfehér arcom tükröződött vissza benne. Szó mi szó kicsit megijedtem saját magamtól. Az ajtómon kilépve éreztem, hogy szédülök. A lépcsőn lefele menet kezdett minden elsötétülni és csak arra emlékszem, hogy összeestem. Amikor felébredtem egy fehér szobában voltam. Gondolom kórházba kerültem. Feljebb ültem az ágyon és megpillantottam az ágyam bal oldalán szunyókáló Tomot és a másikon Castielt. Mindvégig itt voltak velem??? Castiel lassan ébredezni kezdett.
-Pihenj még.-szólalt meg nyugtató hangján ami drogként hat rám
-Köszönöm jobban vagyok és minden rendben.-mondtam viccelődve
-Látom a humorodat nem vesztetted el. De akkor is pihenned kell. Vagy otthon nyugisabb lenne???-kérdezte és láttam az aggódást a tekintetében
-Hát otthon nyugisabb lenne.Valahogy nem szeretem a kórházakat. Túl sok emlék köt hozzá.-néztem furcsán
-Oké akkor szólok egy nővérnek, hogy felébredtél és haza akarsz menni.-ült fel a bátyám a székből
-Jó.-bólintottam rá
-Örülök, hogy nincs semmi bajod. Miért nem szóltál, hogy nem érzed jól magad???-kérdezte Castiel
-Másnaposan kilépve a szobámból úgy, hogy közben már az összeesés szélén állok nem hiszem, hogy tudtam volna szólni.-állapítottam meg a valós tényt
-Jól van. Tessék, hoztam neked egy Pepsi Cola-t. Ez egy kis energiát majd táplál beléd.-mosolygott angyalian
-Köszönöm, ez kedves tőled.-kortyoltam bele a Pepsi-s flakonba
-Oké, akkor készüljünk. A doki szerint hazamehetsz annak a feltételével, hogy valaki állandóan felügyel.-lépett be a bátyám
-Értem. Akkor összepakolok.-mondtam kikelve az ágyból
-Te addig még pihenj. Majd én összepakolom a cuccaidat.-lépett közbe Cast
-Köszönöm.-mosolyogtam rá. Castiel összepakolta a cókmókjaimat és Tom hazafurikázott minket. Amint a kocsiból kiszálltunk szédelegni kezdtem. Kicsit se néztek elmeháborodottnak. Á, dehogy. Lassan bebotorkáltam az ajtón és levettem a kabátom.
-Diana, hányszor kell még aggódnunk érted???-ugrott a nyakamba Khanna
-Mondjuk ahányszor kórházba kerülök???-kérdeztem vissza
-De vigyázz magadra. Na mindegy. Amúgy mondta Tom, hogy állandó felügyelettel engednek haz. Majd szólj Laranak, ha valami baj van.-mondta aggódó tekintettel
-Ok, amúgy nem kell aggódnotok. Vigyázok magamra.-tettem a vállára a kezem
-Jó, de amikor már a halál szélén állsz akkor is ezt mondod.-esett le az álla
-Csukd be a szád mert bele száll a légy.-Ezután átmentem a konyhába és leültem az egyik székre, pont szembe Antony-val.
-Hányszor fogsz még kórházba kerülni???-kérdezte unottan
-Ahányszor rosszul leszek.-válaszoltam málnás teát szürcsölve amit Lara nyomott a kezembe. Még külön csinált nekem házi készítésű sportszeletet. Egyszerűen isteni finom volt. Megtudtam volna enni belőle 5 tepsivel. Átvonszoltam magam a nappaliba és leültem a kanapéra. Antonyval megegyeztünk, hogy nézünk egy kis anime-t és utána egy akciófilmet. A többiek sürögtek forogtak körülöttünk. Már attól elszédültem, hogy őket néztem. Az Inuyasha 3. filmjét néztük meg. Váhááá, imádom. :3 Nem tudok betelni vele. A film felénél szünetet tartottunk én kerestem egy kis rágcsát és üdítőt amíg ő elment a mosdóba. Nagyban néztem a szekrény tartalmát amikor egy erős kéz átölelte a derekam és szorosan magához húzott. Nem tudtam megmozdulni olyan erősen tartott.
-Nem bírom tovább. Nem bírom tovább fékezni az érzéseim amikor mellettem vagy.-szólalt meg Castiel!!!????
-Castiel....-ekkor megfordított magával szemben és.......

.....megcsókolt. De olyan szenvedéllyel amit még soha nem éreztem. Beleremegtem az érzésbe és ahogy szorosan a karjaimban tartott. Talán a szívem legmélyén kedvelem Castielt. Még ha ezt nem is mutatom ki.

-Szeretlek.-súgta a fülembe halkan. A szívem hevesen kezdett verni. Talán egész idő alatt a közelségére és a csókjára vártam. Arra, hogy soha ne engedjen el és velem maradjon.
-Nem akarlak elveszíteni. Túl fontos vagy nekem.-csókolt a nyakamba.-Mindennél jobban vágyom rád.
-Castiel....én....szeretlek.-vallottam be akadozva. Amikor ezt meghallotta arcom a két kezébe vette és úgy csókolt meg. Én átöleltem és visszacsókoltam. Akár csak ő én sem tudtam uralkodni magamon. A szíve mélyére elszorított érzéseim a felszínre törtek.
-Khm.-,,köhögött" Antony.-Folytatjuk a filmezést???
-Adj 5 percet.-fordultam felé. Ő átbaktatott a nappaliba és visszafordultam Casthoz aki szúrósan nézett rám.-Nyugi, CSAK filmezünk.
-Oké. Remélem több nem lesz.-ezen a megjegyzésén csak kuncogni tudtam. Aranyos amikor féltékeny arcot vág. Magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra. Én rámosolyogtam és átmentem Antonyhoz a nappaliba.
-Akkor most együtt vagytok???-húzta mosolyra a száját
-Úgy tűnik.-mondtam mosolyogva
-Ugye tudod, hogy Tom bele fog kotnyeleskedni ha nem mondjátok el neki.-fordította felém a fejét
-Hidegen hagy Tom. Majdcsak megtudja előbb-utóbb hiszen egy házban élünk. Amúgy meg mi nem akartunk filmet nézni.-tereltem el a szót.
-Dehogy nem. Mit szólsz mondjuk a Machete gyilkol-hoz??? Azt mondják, hogy jó film.-vetette fel az ötletet
-Nekem jó.-bólintottam rá. A film nagyon király volt. Utána felmentem a szobámba, hogy lepihenjek egy kicsit. Nem voltam még teljesen a toppon, ezért úgy döntöttem alszom egy kicsit. Amikor kinyitottam az ajtót teljesen sötét volt csak néhány gyertya égett!!!??? Rózsaszirmok a földön és az ágyon. Kicsit beljebb léptem és ekkor valaki hátulról megölelt. Egyből tudtam, hogy ki az. Csak egy ember tud belőlem kiváltani ilyen érzést.
-Castiel, mit csinálsz???-kérdeztem miközben ő fejtette le rólam a ruháimat
-Kényeztetni akarlak.-válaszolta
-De én aludni szerettem volna.-fordultam szembe vele
-Majd máskor alszol. Most viszont az enyém vagy.-nézett rám egy perverz mosoly keretében
-Nem gondolod, hogy ez egy kicsit önző dolog???-kérdeztem már az ágy szélén ülve
-Egyáltalán nem. Már nagyon vártam erre a pillanatra.-súgta miközben lassan fölém kerekedett. Az ajkával becézgetni kezdte a hasam és a nyakam közti részt. Halkan felnyögtem és viszonzásképp simogatni kezdtem a hátát az ujjbegyemmel. Próbálta óvatosan csinálni, hogy ne fájjon. A szívem mindvégig hevesen vert. Amikor már Castiel karjai öleltek még akkor éreztem igazán, hogy mennyire vagyok kimerült. Végül elnyomott az álom.