Fél 10-kor elindultunk a reptérre ahol a magángépünk várt minket. Detto olyan mint amikor Japánban készültünk felszállni a gépünkre csak akkor nem voltak itt a barátaink meg Khanna. A gépen bealudtam szóval fogalmam sem volt, hogy hány óránkba telt odaérni. Megérkeztünk és ott várt minket a limónk. A fiúk és a sofőr berakták a csomagokat és beszálltunk. Most nem egy szállodában kellett laknunk, hanem Khanna bandájában levő gitárosának a lakásában és húúú nem kis háza van az biztos. Mint egy palota. A barátnője körbevezetett minket a lakás nagy részén, hogy nagyjából tudjuk mi hol van. Mindenki elment a saját szobájába kipakolni majd utána mindenki lement kajálni. A lépcsőn trappoltam lefelé mikor láttam, hogy épp előttem megy Khanna ezért kicsit begyorsítottam, hogy útól érjem. Kicsit lihegve, de beértem és együtt mentünk lefelé a konyhába. Már a lépcsőn megcsapott minket az ebéd illata. Rögtön felismertük mit főz. Nem úgy mikor Khannanak és nekem kell csinálnunk a kaját mikor anyu nincs otthon. Na akkor a konyhából csatatér lesz az hét szentség. Bár inkább nem mondok semmit mert legalább nem nekem hanem Tomnak kell takarítania. Na szóval megkajáltunk és átmentünk a nappaliba beszélgetni. Szerencsére a lánynak volt egy öccse és eltudott játszani Nicholassal. Hogy mi lett a londoni kislánnyal akivel Nick megismerkedett. Nos, megegyeztek, hogy meglátogatják egymást ha adódik rá alkalom és minden nap beszélnek telefonon. Ez olyan ciki, még az öcsémnek is hamarabb van csaja mint nekem pasim. Ez az én formám. De most nem akarok erre gondolni mikor nyakunkon a koncert. Jaj,de várom. Újra Khannaval énekelni. Olyan fél 4 fele Castiel halkan odasúgta, hogy beszélni akar velem és menjünk a szobámba. Bólintottam egyet ő lassan kisétált észrevétlenül a nappaliból én pedig utána. Már lent láttam rajta, hogy ideges és ez fent még jobban kibontakozott.
-Mi az Castiel???-kérdeztem értetlenül
-Nem tetszik ahogy enyelegsz azzal a londoni gyerekkel, az.-mondta összehúzott szemöldökkel
-És ugyan miért nem tetszik, tudtommal semmi nem köt hozzád.
-Igaz, de legalább ne mutatnád ki, hogy mennyire érzed jól magad vele.
-Az érzéseimet akkor mutatom ki amikor akarom, nem te mondod meg mit csináljak és hogyan.-mondtam kicsit magasabb hangnemben
-De igen. Ugyan is nagyon rosszul esik, hogy vele ilyen jóban vagy.-mondta ő is hangosabban és a falhoz szorított
-Az nem az én dolgom, hogy neked rosszul esik, hogy mással vagyok. Az én életem és én döntöm el kivel töltöm.
-Akkor én teszek róla, hogy nagy részét velem töltsd.-ezután elkezdett csókolgatni és az ágyra lökött. Komolyan nincs tekintettel az érzéseimre. Mindig összehoznak egy bunkó paraszttal. De nem hagyom magam. Lelöktem magamról Castielt és kifelé vettem az irányt. Elkezdtem sírni és az ajtó felé szaladtam. Mikor kint voltam leültem a szökőkút szélére és ott még jobban elkezdtem bőgni. 10 percig folyamatosan sírtam. Egyszer csak egy hangot hallottam ahogy az én nevemet kiabálja. Hátrafordultam és Lukot láttam felém szaladni. Mikor odaért hozzám nem mondott semmit csak szorosan átölelt. Ettől már ömlött a szememből a könny. Sírtam, sírtam, sírtam és sírtam. Nem tudtam abba hagyni. Közben elkezdett esni a hó. Luke mélyen a szemembe nézett és én is az övébe. Egyszer csak megcsókolt.
A szívem kalapált és elkezdtem remegni, de ez attól is meg lehet, hogy fázok szóval..na mindegy. Mindent próbáltam elkövetni, hogy Luke közelében legyek. Bármennyire is elakar szakítani tőle Castiel nem engedem, hogy tönkretegye a boldogságom és vele együtt az életem. Nem, túlságosan is szeretem Lukot, hogy Castiel miatt ez megtörténjen. Hát kimondtam. Szeretem Luke-ot. Akkor mi volt amit Castiellel műveltem Londonban. Talán csak egy kis fellángolás, mert még sosem csókolóztam és hát a pasikat is nagyban kerültem, de valahogy mindig beléjük botlottam. De végre Lukkal lehetek és ez boldoggá tesz. Ő nem olyan mint a többi pasi. Ő figyelmes, okos, kedves, intelligens és tekintettel van mások érzéseire. Miközben ott álltunk kint a hóban rádöbbentem arra, hogy be kéne mennünk mert itt fogunk megfagyni a hidegben. Kézen fogva besétáltunk a szinte palotának mondható lakásba és a nappali felé sétáltunk. Tom elkezdett minket hülyén bámulni, nagyon idegesített. Anyuék elutaztak egy kisebb munka ügybe Milánóba szóval csak mi tinik voltunk a lakásban. Castiel inkább kiment mielőtt bármit is tett vagy mondott volna, jól tette mert azt nem hagytam volna szó nélkül. 18:30-kor elmentem fürdeni és átöltözni. Már pizsiben voltam mikor valaki benyitott a szobámba. Ezek még itt is zargatnak. Mikor az ajtó felé fordultam megint elöntött a bennem felgyülemlő méreg. Miért nem hagy békén egyszer és mindenkorra????.....
(*írói megjegyzés: bocsi, hogy mindig az izgalmas részeknél hagyom félbe, de így fokozódik legalább bennetek az izgalom. De ígérem holnap megírom az új részt. :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése