29.rész Nyakunkon egy újabb koncert

A március elég zűrösen kezdődött. Egy hét alatt elment 20 fotózás, 4 TV-s vetélkedő és 3 filmforgatás. Ez még mind semmi mert egy újabb koncertet szervezett az ügynökség. Ezen a koncerten fellépnek Castielék is velem együtt, szóval nagy a sürgés-forgás. Reggel 10-től délután 4-ig csak gyakorlunk megállás nélkül. Ha megállunk csak 5 percre is az azért van, mert valaki mindig elrontsa. A koncertet áprilisra tervezik, de még ez sem ment fel az alól, hogy egy napot pihenjünk. Az egyik szerda reggel az ajtó dörömbölésére ébredtem. Morcosan elsétáltam odáig és kinyitottam.
-Lysander mit akarsz korán reggel???-kérdeztem a szememet dörzsölve
-Csak azért, mert a postás hozott egy halom levelet neked.-ekkor vettem észre, hogy egy halom levél van a kezében
-És mondjuk nem tudtad volna ezt ideadni amikor felkelek???-néztem rá értetlenül
-Hááááát....nem.
-Na mindegy, csak rakd le az asztalomra. Majd később átnézem őket.-mutattam a kis asztal felé
-Oké. Ja amíg el nem felejtem (kész csoda) Tom üzeni, hogy ha már fent vagy akkor menjél már át hozzá. Beszélni akar veled. Azt nem mondta miért.
-Oké mindjárt felöltözöm és átmegyek.-mondtam és miután kiment Lysander kiszedtem a szekrényből egy jó kis rucit és bementem a fürdőbe átöltözni. El is felejtettem mondani, hogy mostanra Castiellel puszi pajtások vagyunk. Nem is marakodunk. Inkább elmegyünk ha adódik alkalom bulizni és néha 'randira'. Felvettem egy félvállas piros hosszított felsőt, egy harisnyát, egy tornacsukát, és a hajam pedig befontam.

Miután megmosakodtam átmentem Tomhoz. Bekopogtam és minden egy pillanat alatt történt. Egy kar kinyúlt és berángatott a szobába és az ágyra ültetett. Én csak értetlenül néztem, hogy most mi van!!?? Tom és Castiel állt előttem. Cast a falnak dőlve karba tett kézzel és Tom pattanásig feszült arccal és ugyancsak karba tett kézzel. Még mindig értetlenül bámultam őket amikor Castiel megszólalt.
-Miért rángattál ide minket???-szóval ő se tudja miről van szó
-Arra én is kíváncsi lennék.-szólaltam meg végül
-Hogy mégis miért??? Komolyan mástól kell megtudnom, hogy ti jártok????-üvöltött le minket Tom. Castiel és én csak értetlenül néztünk egymásra majd vissza Tomra.
-Mi járnánk???-kérdeztem Castielre nézve
-Hát még nem.-mondta ráutalva a szerinte nyilvánvalóra
-Akkor ti nem jártok???-kérdezte értetlen fejjel a bátyám
-Nem. Komolyan ennyi miatt iderángattál??? Még ha járnánk akkor se lehetne egy szavad, hogy szólunk róla vagy nem.
-Mi az, hogy nem szólnátok róla??? Hiszen a bátyád vagyok.-mondta dühösen
-És akkor most álljak át a sötét oldalra vagy mi. Semmi közöd a magánéletemhez, elméletileg ha annyira akartam volna már rég külön élnénk. Szóval neked egy szavad se lehet.-mondtam már dühtől telve. Az idegzetem idáig bírta. Fogtam magam és kiiramlottam Tom szobájából. Rendesen becsaptam magam mögött az ajtót. Úgy hallottam hatott mivel  ő újból kinyitotta és újból becsapta. Elkényeztetett kis anyaszomorító. Mit képzel magáról, azt hiszi mindent megtehet. Hát nagyot téved. Már majdnem betörtem a konyhaajtót, minek egyáltalán oda ajtó. Leültem az egyik székre és csak bámultak, hogy mi bajom van. Lara csak sóhajtott egyet és már rakta is az asztalra a reggelit. Pár perc múlva megtisztelt minket drága bátyám Castiel. Én pont végeztem és már mentem is a dolgomra. Nehogy azt gondolja Tom, hogy én fogok tőle bocsánatot kérni, mert nem.

~Áprilisban~

Eljött a koncert napja. Még nagyobb a kavarodás, mint egy hónappal ezelőtt. Én már teljesen elkészültem, de a srácok még nem. Na most akkor kinek tart elkészülni fél órába!!???  Amikor már végre mindenki teljesen elkészült (már épp itt volt az ideje, mert már mehettünk is a színpadra) mindenki fogta a hangszerét és mentünk is. Őrjöngő tömeg fogadott minket. Ezeket a számokat adtuk elő:
https://www.youtube.com/watch?v=fiZhc065w44 (Khanna & Én)
https://www.youtube.com/watch?v=u2E9IUfQrmY (Csak én)
https://www.youtube.com/watch?v=Adv228-oV0Q (Khanna & én)
https://www.youtube.com/watch?v=Zy1DOH0-a28 (Ezt csak a fiúk)
A koncert végeztével egy buliba mentünk. Nem sok kedvem volt hozzá, de muszáj volt. Mint a Muszáj Csoki. Viszont mi lányok gyorsan hazamentünk és átöltöztünk mert csak nem mehetünk fasza bulis szerkó nélkül. :D
Lara így nézett ki: 

Khanna így: 

Én pedig így: 

Amikor megérkeztünk a szórakozóhelyre már a lefoglalt asztalnál vártak minket a többiek. Mindenki rendelt italt és 5 perc múlva már hozták is. Az este békésen telt. Táncoltunk, beszélgettünk, ittunk. Hajnali fél 2-kor indultunk haza. Még volt annyi energiám, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek. Utána bújtam is be az ágyamba.

28.rész Egy kis romantika

Éjjel megint rémálmom volt. Már kezdem unni, hogy lassan nincs olyan nap, hogy kitudnám magam rendesen aludni. ár szinte vergődtem az ágyon amikor Castiel lépett be a szobámba.
-Már megint rémálmok???-ölelt át gyengéden
-Igen. Sajnálom, hogy felébresztettelek.-mondtam nyugodtabban. Hogy lehet az ha Castiel mellettem van nyugodt vagyok!!?? Ez nekem örök kérdés marad. -Ha nem nagy kérés itt aludnál velem!
-Persze.-ezzel fogta magát, bebújt mellém és magára húzta a takaró másik felét. -Pihenj csak. Én itt leszek veled és nem hagylak magadra.- a szavai megnyugtattak. Ahogy érzem a teste melegét, ahogy érzem az illatát, ahogy körbefonja karját a derekamon megnyugtatólag hat rám.

 Amikor felébredtem tudtam, hogy nem álmodtam ezt az egészet. Castiel ott feküdt mellettem. Olyan aranyos amikor alszik. Mintha megérezte volna, hogy őt figyelem egyből kinyitotta azokat a szép szürke szemeit.
-Jó reggelt. Hogy aludtál???-kérdezte magához húzva engem
-Jól. Hálás vagyok, hogy ennyi mindent megteszel értem.-és ahogy ismerem magam tuti piros voltam mint a paprika
-Örömmel teszem. Figyelj nincs kedved csinálni ma valamit???-kérdezte komolyra fordítva a szót
-Az attól függ.
-Hát..izé..eljönnél velem....randira.-és a feje olyan színű lett mint a haja. De mivel ilyen szépen kérte.
-Szívesen elmegyek veled randira.
-Tényleg??? o.O-és a feje átváltott olyanná mint aki soha látott emberi lényt
-Igen.
-El se tudod képzelni mennyire boldog vagyok.-ölelt át szorosan
-De ha megfojtasz erősen kétlem, hogy elmegyek.
-Bocsi. Csak boldogsággal tölt el az, hogy veled tölthetek egy napot.
-Jó, de most viszont én felöltözöm szóval mindjárt jövök.
-Oké. Siess.-mondta csillogó szemekkel én meg kiszedtem egy itthoni szerekést és bevonultam a fürdőszobába. Egy kék melegítő alsó és felsőt vettem és alá egy banda pólót. Na meg persze zokni, papucs stb...Castiellel lementünk reggelizni igaz már háromnegyed 10 volt, de nem számít. Mindenki a nappaliban döglött csak Antony és Takara ment valami megbeszélésre a főnökükkel. Leültünk az asztalhoz és gyorsan
megkajáltunk. Negyed 11 fele készülődni kezdtem a mai randimra. Jujj, de izgatott vagyok.

Nagy nehezen kiválasztottam a megfelelő ruhát és a hozzáillő kellékeket. Óvatosan lépkedtem a lépcsőn és sikeresen földet értem. Az előtérben már várt egy csokor rózsával a kezében Castiel.
-Virágot a virágnak.-tartotta felém a csokrot
-Köszönöm.-és ahogy ismerem magam kicsit elpirosodtam
-Gyönyörű vagy mint általában.-mondta Castiel és végignézett rajtam
-Köszönöm. Indulhatunk???-kérdeztem izgatottan
-Persze.-mondta és kinyitva az ajtót és előreengedett.
-Na és mi csinálunk ma???-kérdeztem Castielre pillantva
-Először sétálunk egy kicsit a parkban, utána elmegyünk ebédelni majd moziba és végül vacsizni. Mit szólsz??-dörzsölte össze a tenyerét
-Jól hangzik.-mondta, majd elsétáltunk egy közeli parkba ami gyönyörű kilátásnak bizonyult. Egy kis padra leültünk és beszélgettünk. A beszélgetésünk alatt rájöttem, hogy Castiel álarc mögé bújt. Annyira kedves természet, de ezt csak kevés embernek mutatja ki. Nagyon jó idő volt, de amikor a napot eltakarták a .
felhők kicsit hűs lett az idő. Kicsit remegni kezdett a teste és ezt Cast is észrevette és a hátamra borította a pulcsiját ami eddig a derekára volt felkötve.
-Nehogy megfázz itt nekem.-biztosra akart menni ezért ég át is karolta a vállam. Megremegett a testem amikor hozzám ért. Remélem nem vette észre, bár mondjuk ne kizárt. Így ültünk egy ideig, amikor délben harangozni kezdtek. Az első gongatásnál kicsit megijedtem és Castiel halkan kuncogni kezdett.
-Nem vicces.-mondtam kislányos hangon és játszottam a sértődöttet
-De az.-mondta és ekkor maga felé fordított.
-Menjünk ebédelni. Elviszlek egy jó helyre.-meg se várva a válaszom megfogott és elindultunk a város egyik közeli éttermébe. Közben Castiel kapucnis pulcsiját kölcsönvéve próbáltam leplezni magam a nyilvánosság előtt nehogy felismerjenek. Nem vettek észre kitűnő technikánk révén. Cast lefoglalt egy asztalt és leültünk oda. Amikor a pincérnő kihozta az étlapot egész végi Castielt figyelte. Na ebből nem eszel drágaságom. Leadtuk a rendelést és amikor elment a pincérnőcske megtörtem a csendet.
-Csak mondom, hogy amíg mi az étlapot néztük a pincérnő egész végig rajtad legeltette a szemét.-mondtam semmitmondó arckifejezéssel. Poker face bevetése. :DD
-Nem tudok mit tenni, ha ennyire ellenállhatatlan vagyok.-mondta magát istenítve. Ez az a Castiel akit én ismerek. -Amúgy meg jól hallom, te most féltékeny vagy!!?
-Még csak az hiányzik.-mondtam és elfordítottam a fejem más irányba. Mielőtt Castiel szólhatott volna kihozták a rendelést és fogyasztani kezdtük az ebédet. Az ebéd végeztével Cast gyorsan elment kifizetni én meg összepakoltam a cuccainkat. Teló, szájfényt stb... Hol van már Casiel ilyen sokáig. Amikor a pénztár felé pillantok látom azzal a kis fruskával enyelegni. Na itt telt be a pohár. Odamentem és rátámaszkodva a pultra semmi nőiességgel lekoppintottam a pincérnőt Castról.
-Na figyelj szivi, látom nem látsz tisztán. Neki van barátnője és ajánlom, hogy még a közeléből is tágíts.-majd megfogva Castiel karját kirángattam az étteremből.
-Ez most mire volt jó???-kérdezte Castiel összefont karral
-Mi az, hogy mire??? Láttad mit csináltatok?? Te flörtöltél azzal a kis pincérnővel engem meg csak úgy ott hagytál.-mondtam bevágva a durcát
-Már megint féltékeny vagy.-mondta a ténnyel szembesítve
-Meg mondtam, hogy nem vagyok féltékeny és nem is leszek.-mondtam és lassan sétálni kezdtem
-Bocsi.-mondta Castiel utánam, majd mikor utolért megfogta a kezem és csókot nyomott rá. - Mi lenne ha most elmennénk moziba!??
-Oké.-mondtam és folytattuk a randit a moziban. Megnéztük a Pacific rim-et. Aki azt hiszi, hogy a romantikus filmeket szeretem részben igaza van, de az akciófilmeket jobban. Ahogy a Jagerek harcoltak a Kaichou-k ellen lehengerlő volt. Közel 2 és fél órás volt a film. Amikor vége lett a filmnek elmentünk vacsorázni. Ezt is letudtuk és hazamentünk. Castiel az ajtóban megállt és a jobb kezem az övé fogta körbe.
-Köszönöm neked ezt a csodás napot. Nagyon élveztem....Ja majdnem elfelejtettem, ez a tied.-elővett egy gyönyörű ezüst gyűrűt és gyémánttal volt belevésve egy D betű.
-Ez gyönyörű Castiel.-mondtam tátott szájjal
-Csak mint te.-és felhúzta az ujjamra.-Boldog Valentin napot!!!
-Úristen teljesen megfeledkeztem, hogy ma van Valentin nap.-mondtam meglepetten.-Köszönöm szépen. Bementünk a házba és mindenki sürgött-forgott. Már a látványtól is megszédültem.
-Hol voltatok egész nap???-kérdezte Takara kötényben!!??? o.O
-Te meg mit csinálsz cselédnek öltözve???-szólalt meg Castiel
-A lányok megparancsolták, hogy süssünk muffint.-mondta sóhajtva
-Értem. Akkor sok szerencsét és finom legyen ám.-mondtam rá kacsintva és felmentem zuhanyozni. Tíz perc alatt végeztem és gyorsan felöltöztem. Lementem és a konyha mintha átváltozott volna egy füstölgő vulkánná. Na ezt is Tom fogja feltakarítani. Egyből visszamenekültem a szobámba és befeküdtem tévét nézni. Megnéztem a Naruto-t utána pedig az Inuyasha-t. Ki nem hagynám egy részét sem. Olyan háromnegyed 10 fele bealudtam.

27.rész Hülyékből áll a világ

Éjjel megint rémálmom volt. Hangosan felsikítottam és most Castiel jött be a bátyám helyett.
-Minden rendben???-ült le az ágyamra
-Igen, viszont már elegem van, hogy az álmaim miatt nem tudom kipihenni magam.-vágtam be a durcát
-Gyere át a szobámba, ott nyugodtan tudsz majd aludni.-ezzel megfogta gyengéden a kezem és átmentünk az ő szobájába. Még én is meglepődtem saját magamon, hogy nem ellenkeztem, de most ez nem nagyon érdekelt csak aludni akartam. Bepockoltam magam és Castiel is. Valahogy annyira más volt az ő szobájában aludni.

~Castiel szemszöge~

Éjjel felkeltem olyan fél 1 körül és valami vagy valaki meggátolt a mozgásban. Diana hozzám bújt, mert fázott. Nem is csodálkozom a takarója félig a földön. Olyan aranyos ahogy alszik. Az én takaróm rá borítottam és még jobban belém temetkezett. Erre már mozdulni se tudtam, de nem is akartam. Nem akartam felébreszteni az ,,alvó szőkeséget". Reggel már a másik oldalán feküdt. Belegondolni is furcsa, hogy tényleg együtt aludtunk. Halkan kimentem a szobámból és a konyhába menet találkoztam Khannaval és Alexanderral.
-Jó reggelt Castiel.-mondták egyszerre
-'Reggelt.-mondtam és tovább haladtam a konyhába reggelit készíteni mivel még Lara aludt. Miután végeztem a reggelivel ráraktam egy tálcára és felvittem. Diana már ébren feküdt az ágyon és a plafont bámulta amikor meghallotta, hogy bemegyek.
-Jó reggelt álomszuszék.-ültem le mellé
-Jó reggelt.-húzta magára a takarót.
-Tessék felkelni, készítettem reggelit.
-K-köszönöm.-mondta kipirosodott arccal
-Nagyon fáztál az éjjel.
-Hát igen, kicsit hideg volt. Várj te ezt honnan tudod???-ekkor olyan arcot vágott mint aki még soha nem látott embert
-Onnan, hogy amikor éjszaka közepén felkeltem mozdulni nem bírtam mivel hozzám bújtál és a takaród már lent lógott a földön, én rád tettem az én takaróm és már a lelket is kiszorítottad belőlem annyira fáztál és próbáltál valami meleg dolgot keresni.
-HOGY MIT CSINÁLTAM???-nyitotta tágra azokat a feketén ragyogó szemeit
-Jól hallottad. Most pedig egyél.-raktam az ölébe a tálcát
-Amúgy meg nem is csodálkozom, hogy hozzád bújtam azért mert meleg vagy.-majd gyorsan elkezdte majszolni a kaját mielőtt bármit beszólok neki.
-Viszont nagyon aranyos voltál alvás közben.-amikor ezt kimondtam szegénykém majdnem megfulladt a kajától.
-Ilyet ne mondj még egyszer.
-Miért???
-Mert csak.........Köszönöm a reggelit.-mondta elpirulva, ilyenkor annyira aranyos kedvem támadna megszorongatni öleléssekkel. De tudom, hogy úgy se hagyná ezért nem teszem.Pár perc múlva én elmentem átöltözni és ő is átment a szobájába.

~Diana szemszöge~

Visszamentem a szobámba átöltözni és felfrissíteni magam. Gyorsan lezuhanyoztam és kikaptam vamali ruhát a szekrényből.

A mai napra elterveztük, hogy elmegyünk egy nagy bevásárlásra. Húha pont a fiúkkal. Csak azért mondom, mert amikor utoljára elmentünk velük vásárolni az eladó kiabálva üldözött minket ki az üzletből. Na reméljük ezt most nem érjük el. Mindenki elkészült és indultunk a legközelebbi bevásárlóközpontba. Mi lányok elmentünk a női részlegre, pech mert a fiúk velünk jöttek. Na innen is ki leszünk tiltva érzem. Vettünk néhány cipőt meg felsőt. Nagyba fizettük ki a felsőket amikor elhaladt mellettem Ben melltartóban, utána Antony egy egyrészes fehérneműben és őt követve Castiel egy miniszoknyában. Az eladó kezét a szája elé rakva kuncogott. Végre egy üzlet ahonnan nem lettünk kitiltva. Próbáltuk a próbafülkék felé tolni a fiúkat, de minden hiába volt. Fél órán keresztül ott voltunk abban az egy üzletben és vártuk, hogy a srácok megunják, bármit is csinálnak. Délután 4 óra fele befejezték a kis színészkedésüket. Mivel már mindent untunk hazamentünk. Lara és Khanna elkezdték csinálni a vacsit. Csinálták volna ha Alexander és Takara nem fojtatták volna a hülyeséget. De hát hülyékből áll a világ. Nélkülük minden unalmas lenne. Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét. Csak kapcsolgattam amikor egy kezet éreztem meg az enyémen.
-Fejezd be, már vagy tízszer elszédültem amióta bekapcsoltad.-mondta egy mellettem ülő hang. Persze a hangjából egyből felismertem.
-Ha valami nem tetszik Castiel akkor el lehet menni.-mondtam flegmán
-Jól van na. Már viccelődni se lehet.-és elkezdett ölelgetni.
-Ne ölelgess. Mindjárt megfulladok.
-Nem baj.-és még szorosabban kezdett ölelni
-Akkor majd te fizeted a koporsóm.-tudtam ha ilyet mondok akkor elenged
-Ilyet viccből se mondj. Nem halhatsz meg addig amíg feleségül nem veszlek.-na nagyot tévettem
-Na és ezt mégis, hogy gondolod???
-Úgy, hogy lesznek vendéket, egy pap ez esetben Tom és te meg én meg két gyűrű.
-Ez mind szép és jó, de ebbe az én beleegyezésem is kell.
-Már beleegyeztél.
-Mikor???
-Még Londonban.
-Az akkor volt most, most van. Nem bírod felfogni.
-És te nem bírod felfogni, hogy szeretlek.
-Na jó inkább hagyj békén. Így is kifárasztottatok ma.-mondtam felfelé haladva a lépcsőn.-Jó éjt!!!
-Jó éjt!!!-hangzott a ház egyes részeiből. Felmentem és rögtön el is aludtam.

26.rész Lehangolt napom

Már egy hét eltelt azóta, hogy voltunk a stúdióban. Minden nyugis volt és Castiel is felépült, hál' istennek nem bírtam volna ki több napot, hogy ápolgassam. Tom megismerkedett egy lánnyal aki nekem nagyon szimpi és remélem több is lesz köztük mint barátság. Anyuék is visszajöttek a munkából, Khanna és Alexander pedig még mindig együtt vannak. Én meg haladok felfelé a csúcson, hogy tökéletes popsztár lehessek. Castiellel kicsit jobb lett a viszonyunk és észrevettem rajta, hogy megváltozott, már nem olyan bunkó és arrogáns. Deboraht pedig másfél évre börtönbe zárták fogva tartásért, zaklatásért és majdnem elkövetett fegyveres gyilkosságért. Sokat változtam, megváltozott a felfogásom minden iránt. A bátyám azt mondaná, hogy felnőttem és talán igaza is lenne. Luke pár napja felhívott Ausztráliából és elmondta, hogy van egy csaj aki nagyon bejön neki és a csajnak is tetszik ő. Boldog voltam annak, hogy minden rendben van vele és, hogy talált egy lányt akivel boldog lehet. Én is mindent elmeséltem neki mi történt velem az elmúlt hetek során. Le is ordította a fejem, hogy mért nem hívták fel őt amikor fogva tartottak. (Nos drága Luke én magam sem tudom.) Azt is, hogy Castiel még mindig próbálkozik. Na itt akadt el a szavam amikor a választ hallottam a telefonban. Castiel bevallotta Luknak, hogy szeret engem és mindent megtesz, hogy az övé legyek. Ezt mind akkor mondta amikor mi még jártunk. Ja és Castiel tudott egyedül csak arról, hogy Luke elutazik. Azt hittem, hogy telefon keresztül letépem a fejét.
 Ma február 2-a van. Nem akartam felkelni, de muszáj volt mert ma fotózásom lesz és jön mindenki. Próbáltam kikászálódni a takaró alól, ennek viszont az volt az eredménye, hogy a földre estem. Jól van Diana ezt is megcsináltad ügyes vagy. Elmentem a fürdőbe megmosakodtam meg ilyenek majd felöltöztem.

Lassan lesétáltam a konyhába mivel ezzel a magassarkúval kitörtem volna a nyakam, ha gyorsabban megyek. Sikeresen leértem és leültem az egyik székre. Lara a tűzhelynél szorgoskodott, a srácok meg a földön pankrációztak, Khanna meg őket próbálta szétszedni Alexanderrel. Sóhajtottam egy nagyot amire mindenki felfigyelt. Minek kellett nekem sóhajtanom akkor talán nem vettek volna észre.
-Jó reggelt Diana, hogy aludtál???-kérdezte kisfiús hangon Ben
-'Reggelt, szarul úgyhogy hagyj békén.-válaszoltam lehangoltan
-De miért???-és amikor ezt kimondta elkezdte csipkedni az arcom én meg próbáltam lerázni magamról.
-Hagyjál már békén te mutáns kecske szörnyeteg.
-Éééén????
-Nem a szomszéd.
-De nincs is szomszédunk.
-Csak hagyj.-de mint aki meg se hallotta fojtatta tovább a piszkálódást.
-Na jó hagyjátok szépen békén Dianat és üljetek a helyetekre. Kész a reggeli.-mondta szigorúan Lara majd leült mellém. Felé fordult és rám mosolygott.
-Mi ez a morcos kedv, talán bal lábbal keltél???-kérdezte érdeklődően Lara
-Nem bal lábbal, hanem arccal lefelé.-mondtam két ásítás között
-Ezt, hogy érted???-nézett rám furcsán
-Éles eszemmel legurultam és pofára estem.
-Így már minden világos.-mondta Ben
-Miért eddig sötét volt???-szóltam be neki
-Jól van na.-majd tovább folytatta a reggelit. 10-kor elindultunk a fotózásra. Hamar odaértünk és gyorsan hozzáfogtam átöltözni. Megint rengeteg fotó készült.

Délután 1 óra fele végeztünk majd indultunk is haza. Az úton mást sem hallottam csak, hogy milyen jó voltam meg, hogy nagyon fotogén vagyok. Örültem ha szóhoz jutottam a nagy zsibongás közepette. Miután hazaértünk egyből a szobám felé vettem az irányt. Lehuppantam az ágyamra és kis idő múlva bevágtam a szunyát. Fél 4 környékén eszméltem fel. Semmi életkedvem nem volt ezért elmentem zuhanyozni. Visszamentem a szobámba és magam elé raktam a laptopot. Épp kapcsoltam volna be amikor kopogtak. Odamentem és kinyitottam. Nagy meglepetésemre Lara állt ott.
-Szia, beszélhetnénk???
-Persze.-válaszoltam értetlenül
-Mi volt a bajod ma??? Olyan lehangolt voltál és nem tündököltél úgy ahogy szoktál.
-Nem tudom, mostanában nem vagyok formában. Lehet, hogy beteg vagyok.-mondtam, az utolsó mondatot pedig úgy mint aki szívbajt kap
-Az agyad helye beteg. Viszont lehet, hogy el kéne mennünk kicsit vásárolni. Mit szólsz hozzá??? Ja és a fiúk is jönnének.
-Jó ötletnek hangzik. Benne vagyok.
-Akkor holnap menjünk el mindenképp. Na szia és majd gyere le 7-re vacsorára.-és ezzel kiment a szobámból
-Oké.-kiabáltam utána. Eljött a 7 óra lementem gyorsan megkajáltam majd szó nélkül visszamentem és aludtam tovább.

25.rész 3 2 1 és felvétel

Ha Castiel így játszik az érzéseimmel akkor én is megteszem ezt vele. Holnaptól mindent megteszek, hogy csesztessem őt. Negyed 9 fele úgy döntöttem megpróbálok aludni viszont egyáltalán nem vagyok álmos, de holnap időben oda kell érnünk a stúdióba. Így hát bebújtam a meleg ágyikómba és próbáltam aludni. Hajnali 1 óra körül csak forgolódni tudtam, rémálmok gyötörtek. ~Egy lány hangját hallottam amint azt mondja,hogy "Menekülj" és ez csak ismétlődött egy ideig, majd láttam valakit a távolból, hogy felém fut. A kezét és a fejét vér borította. Megfogta a kezem és elkezdett húzni egy sötét erdőbe. Mocorgást hallottam majd hirtelen egy nő jött elő egy fa mögül. A kezében egy kést tartott és elkezdett közeledni felém. Én hátrálni próbáltam, de nekiütköztem egy fának. A nő a mellkasomba szúrta a kést és lerogytam a földre, majd megfordult és a lányt is megölte. Majd Minden elsötétült.~ Sikítás hagyta el a torkom és elkezdtem levegőért kapkodni. Ekkor Tom berontott a szobámba.
-Diana jól vagy???-kérdezte aggódóan
-Igen, csak egy rossz álom.-mondtam kicsit nyugodtabban. Tom közelebb jött és leült mellém.
-Nem ez az első eset, hogy ilyeneket álmodsz. Biztos minden rendben van???
-Igen. Sajnos ez ellen nem tudok semmit tenni.-Tom felemelte a kezét és rátette a fejemre. Mikor kicsi voltam ugyanezt csinálta amikor rosszat álmodtam. Valahogy ez mindig megnyugtatott. Éreztette velem, hogy biztonságban vagyok és senki nem bánthat.
-Szólj ha baj van. Bármikor.-majd meg nem várva a válaszom felállt és halkan kiment a szobámból. Én vissza aludtam nagy nehezen tudván, hogy a bátyám megvéd. Reggel lementem a konyhába. Már mindenki lent volt és csendben fogyasztották a reggelit. Én is leültem, szedtem magamnak kaját és azt megettem. Tom és én hamarabb végeztünk ezért elmentünk átöltözni. Felvettem a lila tornacsukám, a fehér nacim, a fehér mintás trikóm és a lila dzsekim.

Fél 9-kor a limuzin már a ház előtt várt minket. Gyorsan lementünk Tommal és beszálltunk. Útközben sokat beszélgettünk, nem fontos csak jelentéktelen dolgokról. Például, hogy mennyire várja Tom, hogy megmutassa a tehetségét mivel ő még nem híres mint én. Kíváncsi voltam, hogy mit tud hiszen keveset láttam játszani a gitárján. A stúdióhoz értünk olyan 10:48 környékén. Bementünk és már ott várt minket két nagydarab csávó. Ők elvezettek minket oda ahol felveszik majd a demót. Két 30-as férfi behívott minket, kezet ráztunk, bemutatkoztunk és beszélgettünk pár percet majd Tomnak be kellett menni a fülkébe és játszani kellett neki egy számot. Nem csak a két férfi, de még én is meglepődtünk azon, hogy mennyire jól játszik. Miután eljátszotta a számot kihívták és megdicsérték a teljesítményét. Végül úgy egyeztünk meg, hogy felveszünk egy klipet, de ehhez át kell, hogy öltözzünk és felkészüljünk a dalt illetően. Egy olyan számot választottak amit mindketten ismertünk, Tom eltudta játszani én meg énekelni. A bátyámnak fekete farmert, egy fekete csukát, tengerkék pólót és egy bőrdzsekit adtak. Rám Egy semleges színű magassarkút és egy világoskék ruhát adtak, majd kaptam egy nyakláncot is. Sminknek csak szempillaspirált raktak fel. 

Visszamentünk a stúdióba és beküldtek a fülkébe. Intettek, hogy mikor kezdjünk, hogy a kamerának ne kelljen leállnia. A forgatás beletelt 4-5 percbe is. Visszaöltöztünk Tommal az eredeti öltözékünkbe és még váltottunk néhány szót a két pasassal. Azt mondták, hogy 1-2 nap mire tökéletesen megszerkesztik a klipet és, hogy mindenképp telefonálnak, hogy mikor menjünk be megnézni. Hazaúton be nem állt Tom szája. Chh és még én vagyok a pletykás. Mikor hazaértünk egyből azzal kezdték, hogy "Nem izgultatok???", "Milyen volt a felvétel???". Az idegeimet fel tudják húzni az ilyenekkel még ha a barátaim vagy a rokonaim is. Hagytam Tomot hagy beszéljen én meg halkan elsuhantam mellettük a nappaliba. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Közben Takara odajött hozzám.
-Te miért jöttél el???-kérdezte azzal a kisfiús arcával
-Az idegeimet tudják etetni az ilyen kérdésekkel, meg amúgy is Tomnak kell válaszolni a kérdéseikre mivel nem én kezdtem el most a karrierem.-mondtam mosolyogva
-Igaz. Te régebb óta vagy a szakmában. Tomnak még csak új és nem tud semmit az egészről.
-Igen, ezért majd én segítek neki, hogy legyen olyan jó mint én.-mondtam ezt viszont már nevetve-Tényleg a vöröske hol van???
-Castiel??? Fent van a szobájában, nagyon morcos volt. Lys szerint tegnap óta ilyen. Te tudod miért???
-Nem.-füllentettem, mivel jól tudtam, hogy a tegnapi kis vitánk miatt ilyen. Na majd holnap kiengesztelem házi készítési forró csokival. Ott hagytam a többieket hagy beszélgessenek és felmentem a szobámba fürdeni és utána átöltözni. Ezek után befeküdtem az ágyamba és bekapcsoltam a tévét és a műsor közben elaludtam.

24.rész Castiel pátyolgatása

Ma január 26-a van. Végre a pihe-puha ágyban keltem. Viszont annak kevésbé örülök, hogy Castielt kell ápolgatnom. Ez az én szerencsém. Lementem a konyhába reggelizni. A srácok még aludtak, csak Khanna, Lara és én voltunk már fent. Tíz perc múlva lebaktatott Antony, Michael, Lys és Kentin. Kis idő múlva lejött Zack, Ben, Alexander, John. Végül megjelent a bagázs két alfa híme Tom és Castiel is. Tom sötétkék kapucnis pulcsit és egy sötét farmert viselt. Én pedig ezt az összeállítást: 

 

 Mindenki megreggelizett és átmentünk a nappaliba. Tom berakott valami akciófilmet. Már majdnem elaludtam amikor Tom telefonja csörgött. Ő ki ment a konyhába, hogy nyugodtan tudjon beszélni mi meg csak lestünk, hogy mi van. Kb 5 perc múlva visszajött és leült mellém. 

-Most hívtak, hogy holnap be kéne menni a stúdióba, hogy felvegyük a demót.

-Oké és hány óra fele??? 

-10 óra körül. 

-Rendben. Addig a srácok majd ápolgassák Castielt.-mondtam mosolyogva 

-De addig nem hagyok neked egy perc nyugtot se.-szólalt meg Castiel 

-Majd meglátjuk.-szóltam vissza neki. Majd a kis szócsatánk után tovább néztük a filmet. Közben Castiel felment a szobájába. Antony  is felment nem tudom, hogy miért, de mikor visszajött azt mondta, hogy Cast szeretne enni egy szendvicset. Na jó azért nem a lába tört el. Bár egy kézzel elég nehéz bármit csinálni ezért  hozzákezdtem a szendvicshez.Közben levettem a pulcsim, mert nagyon melegem volt. Miután elkészítettem felvittem és bekopogtam. 

-Castiel én vagyok.

-Gyere be.- így is tettem, majd az ölébe raktam a tálcát. 

-Még valami óhaj, sóhaj???-kérdeztem. -Semmi, akkor megyek.-épp haladtam ki a szobájából mikor megfogta csuklóm és letepert a földre.  

-Mit csinálsz???-löktem el magamtól megtörölve a szám.

-Ne mond, hogy nem élvezted.-mondta önelégült arccal 

-Tudhattam volna semmit nem változtál.-majd fogtam magam és kiviharzottam a szobából. Útközben neki ütköztem Lysandernek. 

-Mi a baj Diana???-kérdezte meglepetten 

-Semmi.-válaszoltam morcosan. Lysander bement Castielhez mivel onnan látott kijönni. 

-Mi baja van???

-Rájött a hoppáré. Amúgy ha nem gond most nem tudunk próbálni. 

-Azt már az elején észrevettem. Te nem vagy normális. Bár aki ilyet művel az nem is lehet az. 

-De érte megéri. Csak érte. 

-Régen ezt Deborahért tetted volna meg, nem pedig érte. 

-Deborah egy álszent liba. Nem ér semmit. Aki megakar ölni valakit annak nem tiszta az elméje. 

-Én mondtam neked, hogy ne kezdj ki vele, de te a saját fejed után mentél. Mint mindig és most is azt mondom, hogy hagyd Dianat békén, mert őt is meg fogod unni.

-Őt nem lehet. Ezerszer másabb mint a többi csaj. Megfogott a természete.

-Figyelj haver én csak jót akarok, de ennek is rossz vége lesz hidd el nekem.-és ezzel Lys kiment a szobából magára hagyva Castielt. A nap további részében Castiel csicskáztatott. Egyszer ezt még visszafizeti, garantálom. Este fél 8 fele bementem a szobámba és leültem az ablak mellé. Jót tett egy kis levegő. Kiszellőztette az agyam és végre mindent tisztán láttam.