23.rész Újra itthon

Ma reggel nagyjából kipihenten ébredtem. Ma végre hazamehetek, de előtte benézek Castielhez. Felvettem azokat a ruhákat amiket tegnap hoztak nekem a lányok.

Megkérdeztem a nővért, hogy melyik szobában találom meg. Azt mondta az övé a 103-as, így elkezdtem keresgélni. 95,96,97,98,99,100,101,102,103 Bingo. Bekopogtam és bementem. Castiel még az ágyban feküdt. Biztos kimerült a tegnapi miatt. Leültem az ágy melletti székre. Olyan aranyos ahogy alszik. Deborah meg sem érdemelné, hogy ilyen pasi mint Castiel vele legyen. A nagy gondolkodásom közben Castiel felébredt.
-Hogy vagy???-kérdezte tőlem Castiel
-Ezt én is kérdezhetném tőled. Mégis mit gondoltál, hogy ha elém állsz és a golyó eltalál mi lesz utána??? Halálra aggódtam magam. Többet ne csinálj ilyet.-mondtam és próbáltam lenyugodni
-Tényleg aggódtál???-kérdezte boci szemekkel
-Igen és akkor mi van???-mondtam és éreztem ahogy elpirulok
-Semmi. Túl messzire ment Deborah. De ne aggódj, én mindig ott leszek neked, hogy megvédjelek.-mondta és felült majd lemászott az ágyról. Felállt és mélyen a szemembe nézett. Elvesztem a szemeiben. Végül azon kaptam magam, hogy a karjaiban vagyok.

-Mi-mit csinálsz???
-Szeretlek.-ettől a szótól megmeredtem. Nem tudtam vagy nem akartam hinni neki.
-Ti meg mit csináltok???-toppant be Takara a srácokkal. Castiel és én elhúzódtunk egymástól. Ő le ült az ágy szélére én pedig az ágy végénél megálltam.
-Hogy vagy haver???-kérdezte Lysander miközben Cast felé fordult
-Jobban.
-Ez mind nem történt volna meg, ha a drága húgom nem rohan az erdőbe és kapják el őt.-mondta Tom gúnyosan
-Viszont ez a helyzet sem történt volna meg, ha nem nyitod ki a szád.-feleltem vissza neki
-Jaj, ne már megint kezdik.-mondták egyszerre a fiúk, Castiel meg csak vigyorgott.
-Na én viszont megyek, a lányok is biztos aggódnak.- Mikor visszaértem a házba Khanna a nyakamba ugorva üdvözölt. Bár nem súlyosak a sérüléseim attól még fájnak.
-Csak óvatosan.
-Ja bocsi, csak olyan jó látni viszont.
-Azért nem adom fel könnyen a stafétát.
-Ajánlom is. Amúgy csináltunk neked sütit és házi készítésű gyümilét.
-Nyami. Akkor fogjunk hozzá.-Miután megettük a sütiket felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és átöltöztem.
-Végre a puha ágyamban.-ugrottam az ágyamba viszont megint elfelejtettem, hogy semmi hirtelen mozdulatot nem tudok tenni mert megint elkezd fájni a kezem. Bekapcsoltam a tévét és néztem egy ideig. Olyan este 8 fele hallottam az ajtócsapódást odalentről. Leszaladtam, mert azt gondoltam, hogy a fiúk hazajöttek. Lementem és tényleg hazajöttek csak épp magukkal hozták Castielt is.
-Te meg mit keresel itt??? Neked még a kórházban van a helyed.-ordítottam le Castielt
-Nem volt kedvem ott maradni egyedül.
-Menthetetlen vagy.-megfordultam és vissza akartam menni a szobámba.
-Azt gondoltuk gondozhatnád Castielt míg meg nem gyógyul.-mondta utánam kiabálva Ben
-Még mit nem, ti hoztátok haza, ti is gondozzátok.
-Kérlek Diana.-nézett rám megint boci szemekkel Castiel
-Ajjj, esküszöm kiszúrom a szemed. Jól van, de csak holnaptól.-mondtam és felszaladtam a lépcsőn egyenesen be a szobámba. 10 perc múlva már aludtam is.

22.rész Felmentősereg

A szörnyű éjszaka után arra keltem, hogy dörömbölnek az ajtón.Felkeltem és odamentem kinyitni. A tegnapi férfi állt előttem.
-Mit akar???-kérdeztem fáradtan
-A főnök beszélni akar magával.-mondta és megfogva a csuklómat kirángatott a szobából.Próbáltam kicsit vonakodni mert iszonyat erősen fogta a csuklóm. De mind hiábavaló volt. Egy hosszú folyosón sétáltunk végig. A lábam majdnem leszakadt. Engem leültetett egy székre és így vártuk azt a személyt aki ennek az embernek a főnöke.

*Eközben Toméknál 
-Tom beszéltél már a rendőrséggel???-kérdezte aggodalmasan Khanna
-Igen, azt mondták, hogy átkutatják a környéket és ha találnak valami gyanúsat akkor szólnak.
-De nem a környéken kéne keresniük hanem az erdőben. Semmit nem fognak találni ha nem a megfelelő helyen keresik.-mondta Khanna és a kanapéra ülve elkezdett hullani a könnye
-Hidd el Khanna én is ugyanúgy aggódok Dianaért mint te és mint itt bárki más, de hagynunk kell, hogy a rendőrség tegye a dolgát. Mindenesetre később elmegyünk és szétnézünk az erdőben a srácokkal ha ez megnyugtat.
-Engem csak az nyugtatna meg ha itt lenne velünk, de igen menjetek. Csak előbb szóljatok a rendőröknek, hogy utánatok is küldjenek valakit.
-Rendben. Csak nyugodj meg.-Mindenki mást az ideg kerülgette. De a legjobban talán mégis Castiel volt aki rosszul érezte magát.Ezek a gondolatok jártak a fejében. ~Bár ne viselkedtem volna vele úgy, és ha nem lesz alkalmam bocsánatot kérni tőle. Nem, nem hagyom, hogy bármi baja essen. Azt nem élném túl.~ Castiel úgy érezte mindenért ő a hibás. Tom 3 óra körül felhívta a rendőrséget és mondta nekik, hogy küldjenek két járőr kocsit az erdőbe mert ők is körülnéznek. Fél órán belül a rendőrkocsik ott voltak a ház előtt és elindultak az erdő felé vezető ösvényen.

*Vissza Dianahoz  
Már egy jó ideje ott ücsörögtem és vártuk, hogy jöjjön valaki. Kezdtem türelmetlen lenni ezért kérdőre vontam a pasast.
-Hé, mikor jön a maga főnöke???-a férfi már beszédre nyitotta a száját azonban helyette egy női hang szólalt meg
-Ne légy türelmetlen, még a végén megbánod.-lépett elő a sötét folyosóról Deborah!!!???
-Deborah te mit keresel itt???
-Jöttem visszaszerezni ami az enyém, csak előtte el kell intéznem azokat akik az utamban állnak.
-Ezt nem értem.
-Meg foglak ölni és visszaszerzem Castielt. Így már érthető???
-Micsoda??? Deborah erre semmi szükség én nem érzek Castiel iránt semmit.
-Valami oknál fogva nem hiszek neked.
-Figyelj Deborah én nem szeretem,szerettem Castielt, ha kell megesküszöm rá, de erre a színjátékra semmi szükség. Emlékezz régen milyen jóban voltunk. Csak nem hagyod, hogy pont miatta megváltozzon meg minden???
-Nem érdekelsz. Régen is azt akartad, hogy a tied legyen Cast és most is ráhajtasz, de én ezt nem fogom hagyni.-Deborah elővett egy pisztolyt és felém tartotta. Én felálltam és elkezdtem futni. Futottam ahogy csak a lábam bírta. Deb is futott, de egyszer csak eltűnt mögöttem. Szembe találtam magam egy ajtóval, de sajnos zárva volt ezért leültem egy-két méterrel arrébb. Nem telt pár percbe Deborah megint feltűnt és a szemében látszott a gyűlölet. Nem volt hova menekülnöm. Ezért már a fejemben a temetésem járt. A ruháimat Khannara, és a többi cuccomat pedig Tomra és Nickre hagyom. Egyszer csak berúgták a mellettem lévő ajtót.
-Megjött a felmentősereg.-kiabálta Antony. Viszont Deborah arcán elült a meglepődöttség amikor meglátta Castielt Antony mögött.
-Ne mozduljatok vagy a kis sztárocska nem éli túl.-tartotta felém Deb a pisztolyt.
-Deborah nem tudod mit beszélsz. Engedd el Dianat.-mondta Castiel közelebb lépve hozzám.
-Csak akkor ha visszajössz hozzám.
-Deborah, már mondtam,hogy köztünk nem lehet többé semmi.
-Akkor búcsúzzatok el egymástól.-Ekkor Deborah elsütötte a pisztolyt, de nem engem ért a lövés hanem valaki mást. Kinyitottam a szemem és Castielt láttam ahogy véres karjával ölel.
-Castiel normális vagy, miért csináltad ezt???
-Talán jobb lett volna ha téged ér el a golyó???-ordította le a fejem. Ekkor elhallgattam. Közben a zsaruk elvitték Debotaht és azt a fickót. Minket Castiellel pedig kórházba szállítottak és ellátták a sebeinket. Őszintén megvallva jobban aggódtam Castielért mint magamért. Volt bennem egy kis bűntudat amiért nem engem ért a golyó. Khanna és Lara hoztak be nekem friss ruhát, de még bent kellett maradnom éjszakára. Ez volt az előírás nem volt mit tennem. Castiel viszont egy ideig még bent marad. Este fél 8 körül elnyomott az álom.

21.rész Elrabolva

Másnap próbáltam kikecmeregni az ágyból és felöltözni. Nagy nehezen sikerült. Luke már lent reggelizett a konyhában. Én is lementem és megkajáltam, de inkább csak a kaját kutyultam össze. Nem bírtam másra gondolni, csak is arra, hogy Luke elmegy. Már a szemem sarkában gyülekeztek a könnyek, de próbáltam visszafojtani. 10 óra fele elkezdtünk készülődni. Tom, Antony, Takara, Zack és Castiel velünk jöttek a többiek itthon elbúcsúztak Luktól. Beszálltunk a limóba és elindultunk a reptér felé. Másfél óra múlva odaértünk és kipakoltuk a csomagokat. A gép 20 perc múlva indult. Ezen percekben mindenki elbúcsúzott tőle kivéve engem. A szívem időnként kihagyott egyet, ott álltam legyökerezett lábbal és lehajtott fejjel. Egyszer csak valaki megölelt hátulról. Rögtön felismertem azt a személyt. Más nem váltott ki belőlem ilyen érzést mikor megölelt. Az ölelés végeztével megfordultam és mélyen Luke szemébe néztem. Nagyon meglepődtem mivel könnyes szemmel nézett ő is rám.

         

 Összeszorult szívvel öleltem át. Nagyon szeretem és nem akarom, hogy elmenjen, de már késő.
-Búcsúzásképp hagy adjak még valamit.-majd  kezembe nyomott egy képet amin mi ketten voltunk.-Ja és még valami.-a mondatot befejezve megcsókolt, de ez nem olyan volt mint a többi. Öt perc elteltével már a gépen volt mi pedig néztük, ahogy a gép felszáll. Sírás fojtogatva rogytam a térdemre, arcomat a kezembe temetve bőgtem. Nem bírtam a fájdalmat. Tom és Takara felállítottak a földről majd Tom szorosan megölelt. Sajnos ez sem enyhítette a fájdalmam. Visszaültünk a kocsiba és hazafele vettük az irányt. Kiszállva a kocsiból elkezdtem futni egyenesen az erdő felé. Ott leültem egy fa tövébe és megint elkezdtem sírni. Fél órán át csak sírtam, közben meghallottam, hogy valaki közeledik felém. elfordítottam a fejem és egy igen csak rusnya alak tekintetében botlottam meg aki egy zsebkendőt szorongatott a kezében. Felálltam és futottam, futottam, ahogy csak a lábam bírta. Mikor már úgy éreztem, hogy elhagytam azt a pasast valaki az arcomhoz szorított egy puha anyagot. Ekkor minden összeállt. Az a fura alak az akitől az előbb menekültem. Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem sikerült. Éreztem ahogy elgyengülök és minden elsötétül körülöttem. Elájultam. Valami raktár szerűségben kötöttem ki. Senki nem volt ott csak egy ágy és egy kis asztal. Lekuporodtam a földre és csak bámultam magam elé. Az ablakon keresztül fény jutott be a szobámba, ez kicsit megnyugtatott, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni.

                      

Nem tudtam mennyi az idő ezért a sötétségből következtetve próbáltam bemérni. Az ágyra feküdtem. Nem tudtam aludni, egész éjjel csak forgolódtam. Egy rossz álom volt.~ Én szerepeltem benne, ugyanúgy aludtam, de felkeltem egy sikolyra. Az ajtóm tárva nyitva volt, kimentem és egy hosszú folyosón mentem végig mikor megláttam Castielt és Lukot megkötözve egy szobában.~Sikítva felültem és körülnéztem a szobában. 
-Huh..csak egy álom. De vajon hol vagyok???-kérdeztem, de nem tudom miért mondtam ki hangosan mivel rajtam kívül senki más nem volt ott. Ekkor egy hang válaszolt nekem ami megcáfolta ezt.
-Egy raktárban kedvesem.- a szívem kihagyott egyet mikor meghallottam egy férfi hangot.
-Mit akar tőlem???-kérdeztem szemrehányóan 
-Nem én a főnökünk. Ő majd mindent elmagyaráz neked.-aha, szóval többen is vannak. Gondoltam , hogy nem lesz könnyű megszökni innen. 
-Na és mikor találkozhatok a maga főnökével???
-Hamarosan kedves, hamarosan.-mondta és kiment a szobából. Valahogy ki kell jutnom innen. Pech, hogy nincs nálam ilyenkor a telefonom. Mivel éjszaka közepe volt, így próbáltam vissza aludni. Bárcsak ne ment volna el Luke. Akkor ez nem történt volna meg. Na mindegy. Nem érdekel milyen áron de kiszabadulok erről a mocskos helyről, ha törik, ha szakad.

20.rész Szomorú Vég

A mai napra azt terveztük, hogy elmegyünk egy bulira este. A poén benne az, hogy fogadást kötöttünk Tommal, hogy ha nem iszik akkor ki kell békülnöm Castiellel, viszont ha vedelni fog akkor nem erőlteti a dolgot. Mivel még ma főzni is kellett fél 9 körül már fent voltam. Felöltöztem és lementem segíteni Larának.



Lara épp nagyban készítette elő a hozzávalókat a sütihez mikor meghallottuk, hogy valaki becsapta az ajtót. Mondjuk ez enyhe kifejezés. Az Anonymusunk egyre beljebb jött és végül felfedte magát. Castiel volt az.
-Lara tudod mikor ment ki Castiel???-súgtam oda neki halkan
-Fogalmam sincs. Lehet, hogy hamarabb felkelt mint én. De minek volt kint?????-húzta fel értetlenül a szemöldökét
-Na hát ez egy igen jó kérdés. Erre én se tudnék válaszolni.-mondtam és közben felbaktatott a lépcsőn. Lehet, hogy Tom tudja a választ. Mostanában nagyon összebeszélnek, hogy kibéküljünk. Chh..miről nem ábrándoznak. Összeesküvés szag van a levegőben. Végül egész szép sütiket csináltunk. A kaja se égett oda. Kb. 10 körül mindenki lent volt és a fiúk tömték befele a kaját ahogy az a szájukon befért. Az nem számít, hogy majd megfulladtak, de vicces volt őket nézni. Az ebéd után Tomék kiterültek a kanapén. De még így is volt ereje arra, hogy lerántson magához. Így hamar Tom és Castiel között találtam magam. Mint mindig most is olyan értetlen fejet vágott, de ez a helyzet nem tartott sokáig. Felállt és hallottuk ahogy kimegy az ajtón. Kíváncsi voltam, amint láttam Khanna és Lara is. A tekintetükből leszűrtem, hogy nagyon érdekli őket a dolog. Ezért átvettük a cipőnket felkaptuk a kabátokat és utána eredtünk. Egy régi épület mellett állt meg és leült a földre. Mi elbújtunk a bokor mögött és résen voltunk minden egyes neszre. Közben a telefonját babrálta.

                                  

Vajon ki küldhette neki az sms-t, hogy így felvidította. 10 percig kb ott dekkoltunk, de meguntuk ezért visszamentünk a házba. Bementünk a konyhába, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni a lányokkal.
-Kivel beszélhetett Castiel???-kérdezte Khanna
-Szerinted ha tudnám nem mondanám el!?-mondtam semmitmondó fejjel
-Lehet Deborahval beszélt.-mondta Khanna kicsit nyugodtabban
-Ki az a Deborah???-kérdezte Lara
-Castiel volt csaja.
-Az esősen kétlem, mert mikor Londonban voltunk és Castielt akartam áthívni a filmezésre a szó szoros értelmében rácsapta Debre az ajtót. Szóval Deborah kizárva. De akkor ki lehetett???-mondtam egyértelműen 
-Kérdezzük meg Tomot.-mondta Lara
-Csak ti. Hogy ha én is mennék azt hinné érdekel a dolog.-mondtam karba tett kézzel
-Miért nem érdekel???-kérdezték a lányok egyszerre
-Is-is.-ezzel fogták magukat és átmentek a nappaliba ahol a fiúk beszélgettek. Valahogy úgy éreztem nem sok sikerrel járnak. Kis idő múlva a gyanúm beigazolódott. Tom semmit nem mondott nekik. Semmi olyan dolgot amiből kiindulhatnánk. Tom szólt nekünk, hogy elmarad a ma esti buli. Akkor a fogadás kilőve. Mindegy. Fél 6 fele már a nappaliban néztük a tévét mikor Luke félre hívott.
-Diana valamiről beszélnem kell veled.
-Mi lenne az???
-Nem akarok kertelni ezért elmondom az őszintét. Holnap el kell utaznom Sidneybe munka kapcsán.-mikor ezt kimondta könnyek szöktek a szemembe és nem kicsit elkezdte bőgni. Luke megölelt. A szívem megszakad, hogy el kell mennie és engem meg itt hagy.
-Nagyon szeretlek és remélem még találkozhatunk. Mindenesetre nem akarok haragban elválni tőled.-ezek után megcsókolt és felmentünk összepakolni. Mindent elkészítettünk másnapra. Megfürödtünk és átöltöztünk majd bebújtunk a meleg ágyikóba. Még most sem akartam elhinni, hogy elmegy és itt hagy sebezhetően. Végül elaludtam Luke karjaiban. Utoljára.