Másnap felhívtam anyut, hogy utazzanak Los Angelesbe mert muszáj volt minél hamarabb közlenem velük a nagy hírt. Castiel egész nap telefonon beszéltem. Öt percenként hívogatott, hogy ,,Minden rendben??? Nincs semmi baj??? Szólj, ha rosszul érzed magad." Én értem, hogy aggódik de ez már beteges. Mikor az ebédet készítettem megint csörgött a telefonom.
-Szívem jól vagyok, nem kell minden egyes percben hívnod. Ha baj van majd megcsörgetlek.-vettem fel a telefont.
-De biztos??? Nem akarom, hogy bajotok essen.-mondta Cast a mobilba. Hangjából az aggódás hallatszott
-Igen biztos. Tényleg nem kell aggódnod. Nem sokára megyünk Khannaval és ha addig megint felhívsz kiheréllek.-mondtam kedvesen
-De...
-Nincs, de. Akkor puszi addig is.-tettem le a telefont. Sóhajtás hagyta el a szám. Visszamentem a konyhába és becsomagoltam Castiel ebédjét. Közben megjött Khanna is. Bekulcsoltam magam mögött az ajtót és a kaput is. Bemásztunk a kocsiba és útnak indultunk. Tizenöt perc múlva már a parkolóban voltunk. Lezártuk a kocsit és bementünk a két emeletes zenei üzletbe. Szerelmem épp a kasszát kezelte, amíg Lysander, Ben és Kentin a vendégeknek segítettek. Odasétáltam a pult mögé és lassan átöleltem Castielt. A vevő aki fizetett egy idős hölgy olt aki már a törzsvendégünk. mindig az unokáinak jön venni hangszert. Ő most is boldog mosoly keretében figyelt minket, mivel jól tudja, hogy nagyon szeretjük egymást Casttal.
-Csókolom. Hogy tetszik lenni???-kérdeztem
-Szervusz kedveském. Nagyon jól, köszönöm. Na és ti???-kérdezte egy bájos mosollyal
-Castiel jól van, még meg mindennapos rosszullétben szenvedek, de csak kilenc hónapig.-meséltem
-Ááá, szóval egy új élet növekszik benned!!! Hát jó egészséget kívánok nektek. Sziasztok gyerekek.-sétált ki az üzletből
-Csókolom.-köszöntünk kórusban
-Hogy vagy szívem???-zárta be a kasszát a vörös hercegem
-Kicsit álmos vagyok, de semmi különösebb.-ültem be a karosszékbe
-Akkor hazamegyek veled. Nem akarom, hogy egyedül legyél otthon.-guggolt le mellém
-Nem lennék egyedül. Khanna vagy a nagyi átjönne.-magyaráztam
-Főleg akkor. Csak ti ők lennétek ott, megbolondulnék. Nem foglak magadra hagyni. Elköszönök a srácoktól, odaadom Lysnek a kulcsot és megyünk haza. Nincs vita.-ezzel a mondatával felkapta a kulcscsomóját és átadta Lysandernek. Megebédelt gyorsan és indultunk haza kocsival. Anya telefonált, hogy kicsit késve jönnek, mert iszonyat hosszú dugóba keveredtek. Idő közben Cast szülei meglátogattak minket. Körülbelül 3 és fél óra múlva anyuék is befutottak és meglepődve nézték a pocakom.
-Szia anyu.-köszöntötte
-Szia kincsem, hogy vagytok???-kérdezte még mindig megszeppenve, de még mindig nem jött rá, hogy mi van.
-Jól. Képzeld, nagymama leszel.-vezettem rá a megoldásra boldogan. A boldogságtól egy szót nem tudott szólni. Apu, Tom és az öcsém is csak pislogni tudtak. Komolyan ennyire nehéz elhinni, hogy terhes vagyok??? Mert szerintem nem.
-Ez nagyszerű hír drágám. Minden rendben vele??? Egészséges???-bombázott kérdésekkel
-Minden rendben van. Jövőhéten kell menni ultrahangra.-tudattam vele
-Akkor elkísérlek majd.
A nap többi részében sokat beszélgettünk, nevetgéltünk majd elérkezett az este és lefeküdtünk aludni.
Már több mint 8 és fél hónap eltelt és a pocakom már sokkal nagyobb mint az elején. Castiel sokszor vesz ki szabadnapot, hogy velem tölthesse az időt. Hát már lassan megszülöm a kisbabánkat. Az egyik nap épp egy ultrahangra mentünk. A doki mindig megkérdezi, hogy nem akarjuk-e tudni a baba nemét. Casttal meglepetést akarunk ezért nemet mondtunk. Egyre gyakrabban vannak fájásaim éjjel és nappal is egyaránt. Az egyik nap szokatlanul is jobban fájt a hasam, ezért bementünk a kórházba. A doktor azt mondta, hogy elérkezett a nagy pillanat. Megszülöm a babát. Castiel bejött velem a szülőszobába és kis idő múlva megszületett az egészséges kisfiam Ren. Háromezer-négyszázötven kilogrammal és ötvenhat centiméterrel jött a világra. A kórházban többször is meglátogattak engem, a család és a barátok is.
Három évre rá ismét terhes lettem Cloeval. Ren nem nagyon örült neki, de általában így van ez.
Cloe és Ren már sokkal idősebbek és érettebbek. Rengeteg barátjuk van az iskolában. Ahogy ők idősödnek, mi is úgy öregszünk meg, de a gyermekeimnek megadom azt az ajándékot, hogy boldogok lehessenek.
*VÉGE*
Remélem, hogy tetszett a történetem. Egyszer ennek is el kellett, hogy érkezzen a vége. Ha még az általam írt történetet szeretnétek olvasni itt egy másik Castieles történetem. Valamint folyamatban van egy másik történetem ami viszont nem a Csábításból Jeles alapján készül, hanem a saját elképzelésem alapján, ezt a történetet is közzé fogom tenni kicsit később.
http://valtozasok-idoszaka.blogspot.hu/
