22.rész Felmentősereg

A szörnyű éjszaka után arra keltem, hogy dörömbölnek az ajtón.Felkeltem és odamentem kinyitni. A tegnapi férfi állt előttem.
-Mit akar???-kérdeztem fáradtan
-A főnök beszélni akar magával.-mondta és megfogva a csuklómat kirángatott a szobából.Próbáltam kicsit vonakodni mert iszonyat erősen fogta a csuklóm. De mind hiábavaló volt. Egy hosszú folyosón sétáltunk végig. A lábam majdnem leszakadt. Engem leültetett egy székre és így vártuk azt a személyt aki ennek az embernek a főnöke.

*Eközben Toméknál 
-Tom beszéltél már a rendőrséggel???-kérdezte aggodalmasan Khanna
-Igen, azt mondták, hogy átkutatják a környéket és ha találnak valami gyanúsat akkor szólnak.
-De nem a környéken kéne keresniük hanem az erdőben. Semmit nem fognak találni ha nem a megfelelő helyen keresik.-mondta Khanna és a kanapéra ülve elkezdett hullani a könnye
-Hidd el Khanna én is ugyanúgy aggódok Dianaért mint te és mint itt bárki más, de hagynunk kell, hogy a rendőrség tegye a dolgát. Mindenesetre később elmegyünk és szétnézünk az erdőben a srácokkal ha ez megnyugtat.
-Engem csak az nyugtatna meg ha itt lenne velünk, de igen menjetek. Csak előbb szóljatok a rendőröknek, hogy utánatok is küldjenek valakit.
-Rendben. Csak nyugodj meg.-Mindenki mást az ideg kerülgette. De a legjobban talán mégis Castiel volt aki rosszul érezte magát.Ezek a gondolatok jártak a fejében. ~Bár ne viselkedtem volna vele úgy, és ha nem lesz alkalmam bocsánatot kérni tőle. Nem, nem hagyom, hogy bármi baja essen. Azt nem élném túl.~ Castiel úgy érezte mindenért ő a hibás. Tom 3 óra körül felhívta a rendőrséget és mondta nekik, hogy küldjenek két járőr kocsit az erdőbe mert ők is körülnéznek. Fél órán belül a rendőrkocsik ott voltak a ház előtt és elindultak az erdő felé vezető ösvényen.

*Vissza Dianahoz  
Már egy jó ideje ott ücsörögtem és vártuk, hogy jöjjön valaki. Kezdtem türelmetlen lenni ezért kérdőre vontam a pasast.
-Hé, mikor jön a maga főnöke???-a férfi már beszédre nyitotta a száját azonban helyette egy női hang szólalt meg
-Ne légy türelmetlen, még a végén megbánod.-lépett elő a sötét folyosóról Deborah!!!???
-Deborah te mit keresel itt???
-Jöttem visszaszerezni ami az enyém, csak előtte el kell intéznem azokat akik az utamban állnak.
-Ezt nem értem.
-Meg foglak ölni és visszaszerzem Castielt. Így már érthető???
-Micsoda??? Deborah erre semmi szükség én nem érzek Castiel iránt semmit.
-Valami oknál fogva nem hiszek neked.
-Figyelj Deborah én nem szeretem,szerettem Castielt, ha kell megesküszöm rá, de erre a színjátékra semmi szükség. Emlékezz régen milyen jóban voltunk. Csak nem hagyod, hogy pont miatta megváltozzon meg minden???
-Nem érdekelsz. Régen is azt akartad, hogy a tied legyen Cast és most is ráhajtasz, de én ezt nem fogom hagyni.-Deborah elővett egy pisztolyt és felém tartotta. Én felálltam és elkezdtem futni. Futottam ahogy csak a lábam bírta. Deb is futott, de egyszer csak eltűnt mögöttem. Szembe találtam magam egy ajtóval, de sajnos zárva volt ezért leültem egy-két méterrel arrébb. Nem telt pár percbe Deborah megint feltűnt és a szemében látszott a gyűlölet. Nem volt hova menekülnöm. Ezért már a fejemben a temetésem járt. A ruháimat Khannara, és a többi cuccomat pedig Tomra és Nickre hagyom. Egyszer csak berúgták a mellettem lévő ajtót.
-Megjött a felmentősereg.-kiabálta Antony. Viszont Deborah arcán elült a meglepődöttség amikor meglátta Castielt Antony mögött.
-Ne mozduljatok vagy a kis sztárocska nem éli túl.-tartotta felém Deb a pisztolyt.
-Deborah nem tudod mit beszélsz. Engedd el Dianat.-mondta Castiel közelebb lépve hozzám.
-Csak akkor ha visszajössz hozzám.
-Deborah, már mondtam,hogy köztünk nem lehet többé semmi.
-Akkor búcsúzzatok el egymástól.-Ekkor Deborah elsütötte a pisztolyt, de nem engem ért a lövés hanem valaki mást. Kinyitottam a szemem és Castielt láttam ahogy véres karjával ölel.
-Castiel normális vagy, miért csináltad ezt???
-Talán jobb lett volna ha téged ér el a golyó???-ordította le a fejem. Ekkor elhallgattam. Közben a zsaruk elvitték Debotaht és azt a fickót. Minket Castiellel pedig kórházba szállítottak és ellátták a sebeinket. Őszintén megvallva jobban aggódtam Castielért mint magamért. Volt bennem egy kis bűntudat amiért nem engem ért a golyó. Khanna és Lara hoztak be nekem friss ruhát, de még bent kellett maradnom éjszakára. Ez volt az előírás nem volt mit tennem. Castiel viszont egy ideig még bent marad. Este fél 8 körül elnyomott az álom.