32.rész Castiel szülinapja 2/1

A szobájába érve ledobott az ágyra és fölém hajolva forró csókolózásba kezdtünk. Percek múlva elszakadtunk egymástól és kapkodva vettük a levegőt.
-Mond, hogy nem jön be neked újra ez a ficsúr.-nézett rám Cast szikrázó tekintettel
-Miért jönne be???-néztem rá értetlenül.-Az érzéseim már rég elmúltak iránta.
-Akkor jó.-ekkor úrrá lett arcán a megkönnyebbültség
-Komolyan azt hitted, hogy még mindig érzek iránta valamit???-húztam mosolyra a szám
-Hát egy pillanatig igen.-vakargatta meg a fejét. Egy apró csókot nyomtam a szájára és feljebb ültem az ágyon. Követve a példám mellém feküdt és átkarolva a vállam magához húzott. Arcomat a nyakába temettem és kicsit megszívtam.
-Hé, ez meg fog látszódni holnap.-pattant fel
-Nem baj. Legalább tudni fogják, hogy egy csodás estéd volt.-kuncogtam
-Minden egyes napom az.-csókolt meg
-A holnapi még jobb lesz.-mondtam miután ajkaink szétváltak egymástól.
-Mi is lesz holnap a koncerten kívül???-gondolkodott el
-A szülinapod.-karoltam át a nyakát
-El is felejtettem. Még egy évvel öregebb leszek.-sóhajtott fel
-És egy újabb ránc jelenik meg majd a homlokodon.-viccelődtem
-Ne is mondj ilyeneket. A hátamon is feláll a szőr, hogyha rá gondolok.-dőlt hátra az ágyon
-De nekem még ezek után is ugyanúgy tetszeni fogsz és ugyanúgy foglak szeretni. Sőt még jobban.-simítottam végig a kezem izmos mellkasán
-Remélem is.-mosolyodott el. Ezek után úgy döntöttem, hogy ott alszom Castiel szobájában. De mivel ő nem akart átengedni a szobámba mert félt, hogy elrabolnak adott egy hosszú felsőt ami a combom közepéig ért és együtt mentünk el zuhanyozni. Még ott sem hagyott nyugtom ezért inkább hasznossá tettem és a kezébe nyomtam a tusfürdőt, hogy mossa meg a hátam. Viszont keze mindenhová elkalandozott. Megfogva derekam magához húzott, áthajolt a vállam felett, fejem megemelve érzékien megcsókolt. Hozzáfordulva nekinyomtam a zuhanykabin falának. Ez tetszett neki mivel belemosolygott a csókba. A hosszadalmas zuhanyzás után felöltöztettük egymást és visszabújtunk az ágyába. Bekapcsoltuk a tévét és Cast kezéből kikapva a távkapcsolót egyből az Animax csatornáját kerestem. Épp időben kapcsoltam oda mivel akkor kezdődött el a Death Note. Miután ezt megnéztük rögtön el is aludtunk. Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki, vagy valami nyalogatja az arcomat.
-Démon!!!-mordultam a belga juhászkutyára, amire Castiel is felébredt. ,,Leüldöztük" Démont az ágyról és Cast elbaktatott a szekrényéhez és kivett belőle egy kék adidas pólót és egy farmert.
-Hozok neked is át ruhát.-mondta s meg nem várva a válaszom kiment a szobából.
-Jaj, Démon vajon a gazdád miért aggódik ennyit amiatt, hogy másba szeretek bele???-vakartam meg az ágy mellett ülő Démon füle tövét. Amikor Castiel visszaért én elmentem öltözni a fürdőjébe. Kiérve onnan adott nekem egy piros-fekete dzsekit és felhúztam a tornacsukám is. A számra felkentem egy kevés szájfényt és a hajam lófarokba fogtam.

Leérve az étkezőbe már mindenki majszolta a reggelit. Mi is elültünk az asztalhoz és szedtünk magunknak reggelit. A reggeli befejezése után felmentünk bepakolni a bőröndöket és indultunk lefelé a limuzinhoz.11:30-kor már Beverly Hills-ben kocsikázgattunk. Ott egy hotelba mentünk ismét. Onnan a koncert színhelyére mentünk tovább, de előtte beugrottam az egyik ismerősömhöz Castielnek venni egy kis apróságot. Ő másik kocsival ment így nem tudott erről a cselekedetemről. Befejezve a vásárlást repesztettünk Antony feltuningolt kocsijával. A kulisszák mögött készülődni kezdtünk mivel 30 perc volt a koncert kezdetéig. Hát igen mindig az utolsó pillanatban kezdünk el készülődni. Végre kész volt a sminkünk és a ruhánk is rendben volt amikor már kezdenünk kellett. A színpadon komolyak voltunk, ahogy azt a közönségtől hallottuk. Castielt istenítették a lányok, de Lys-t se hagyták ki a dologból miután autogramokat osztogattunk. Tom-ot egyenesen imádták a lányok. Khanna-t és engem a fiúk vettek körbe, de ennek Castiel hamar véget is vetett.

-Na fiaim bezárt a bazár, ahogy a kisasszony szíve is.-karolt át Castiel. A lányok és a fiúk egyszerre kezdtek el ó-zni. 

-Igaza van.-tettem rá egy lapáttal amitől még jobban bezsongtak. Hátul rávettük Khanna-t, hogy csináljon rólunk egy közös képet és hát szerintem egész jó lett...volna, ha Khanna ujjai nem virítanak be.

Nem terveztünk nagy bulit, mert úgy döntöttünk Cast buliját másnap tartjuk meg. Én ettől függetlenül ma este adom át neki az ajándékát. A hotelbe érve mindenki elpárolgott a saját szobájába. Mi is felmentünk a sajátunkéba.
-Na most az enyém vagy.-mondta Castiel megdörzsölve a tenyerét
-Na álljunk meg egy szóra barátocskám. 1. Majd csak holnap élheted ki titkos vágyaid. 2. Az ajándékomat ma szándékozom odaadni.-ezzel kivettem a táskámban tartott keretes fényképet ami a Winged Skull bandát ábrázolta a banda tagjainkat aláírásával együtt -Boldog Szülinapot!!!
-Ne izélj már. Ez az enyém???-csodálkozott szerelmem. -Te mindig tudod mit szeretnék. Ezért foglak téged feleségül venni.
-Na ott még nem tartunk és nagyon szívesen.-öleltem át a barátomat.
-Szebb ajándékot nem is kaphattam volna. Ja de. Téged.-csókolt meg. E hosszadalmas nap után elmentünk zuhanyozni és becuccoltunk popcorn-nal és cola-val az ágyba úgy néztük az anime-ket. ár nem is kísértenek rémálmok egy jó ideje. Hogy pontosítsak rajta azóta amióta Castiellel vagyok.

31.rész Meglepetésvendég

Korán keltem és csak akkor tudatosult bennem, hogy bealudtam azután a csodás este után. Ez vagyok én, hogy lehetek ilyen....ilyen....nem is tudok mit mondani magamra. Castiel békésen aludt mellettem. Olyan ártatlan arca van amikor alszik. Próbáltam úgy kimászni az ágyból, hogy ne keltsem fel de ez lehetetlen volt.
-Nyugi, nem szökök el.-mondtam rámosolyogva
-Nem úgy tűnik.-mondta kinyújtózkodva és megfogva a kezemet visszarántott pont úgy, hogy ráestem. Ő kacagni kezdett én meg azon kezdtem el nevetni ahogy ő nevet.
-Te mit nevetsz???-kérdezte egy puszi keretében
-Azt, hogy te, hogy nevetsz.-mondtam válaszul. Az ujjaim gyengéden végighúztam a felsőtestén és éreztem ahogy kirázza a hideg. Elmosolyodtam és nyomtam egy puszit az orrára. Felkászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem a reggeli teendőket és a szekrényemhez fordulva kivettem abból egy felsőt, a kedvenc pulcsimat, és egy farmernadrágot. A fiókokból egy zoknit és egy melltartót.

 A fürdőből kilépve Castiel magához húzott és szorosan ölelt magához, hogy még véletlenül se próbáljak elszökni tőle. Bár ki akarna. Már 10 perce álltunk úgy mozdulatlanul és már a lábam zsibbadni kezdett. 

-Castiel már a lábam zsibbad.-mondtam levegőért kapkodva

-Nem érdekel. Olyan jó így, végre csak az enyém vagy. Nagyon szeretlek Diana és ezt nem csak úgy mondom. Így is érzek.-mondta érzelmekkel teli. Tudtam, hogy így is érez, mert már bizonyított nálam. Amiket értem tett. Amikor megvédett Deborah-tól. Sokat köszönhetek neki. Az életemet. Ezen felül meg úgy érzem, hogy viszont szeretem őt. Olyan szenvedéllyel próbáltam megcsókolni, hogy azt ő is érezze. Kamatostul visszafizetem minden szeretetét amit Cast adott nekem. Ajkaink elválta után kézen fogva lementünk a lépcsőn egyenesen a konyhába. Lara csak mosolygott ránk majd tovább készítette a reggelit. Mi leültünk az asztalhoz és vártuk a többiek érkezését. Mindenki egyszerre vonult le a konyhába félkómásan. 

-Jó reggelt.-köszöntek sorjában mindannyian miközben az asztalnál foglaltak helyet.

-'Reggelt.-böktük oda nekik egyszerre Castiellel.

-De összhangban vagytok.-szólt oda nekünk az asztal másik végéből Ben

-A helyedben befognám a csőröm.-mondtam álmosan. Lara elfogyasztott reggelije után hívott minket a menedzserem, hogy nemsokára itt lesz értünk a következő próbánkra. Így is volt. Beszálltunk és indultunk a próba helyszínére. Ez már főpróba volt a ruhákkal fényekkel együtt. Castiel gitározott, Lys énekelt, Tom és én ugyancsak gitároztunk. A próba simán ment. Minden rendben volt és zökkenésmentesen játszottuk a számokat. 

Közben Castiel játszotta a Casanova-t. Mintha tudná is.A főpróba után indultunk is haza, hogy kipihenhessük magunkat holnapra. Már délután 3 óra volt amikor csöngettek. Mivel senki nem volt hajlandó felemelni a valagát így én mentem ajtót nyitni. A szavam is elakadt amikor megláttam Luke-ot az ajtóban tele bőröndökkel. 

-Mi van már meg sem ölelsz???-nézett rám egy szerény mosoly keretében. A gyönyörű mosolya és a szemei ugyanolyanok mint voltak. Szinte alig változott valamit.

-De.-nyögtem ki. Ő letette a kezéből a bőröndöket a földre és jó szorosan átölelt.

-Gyere beljebb.-mondtam végül. Szegényt ott tartom az örökké valóságig az ajtóban. Igaz nem lett volna rossz idő csak a szél fújt. Mikor bentébb tuszkoltam Lukot a nappaliba ahol a többiek örvendezve vették körül Lukot. Már nem azért, de nem örökre ment el. Lehuppantam a kanapéra Castiel mellé ő meg átkarolta a vállam. 

-Te nem mész oda???-emeltem fel a fejem, hogy a szemébe nézhessek.

-Minek, majd találkozok vele még. Nem mindegy, hogy most vagy később beszélgetek vele.-mondta morcosan

-Nekem édes mindegy.-mentegetőzve kaptam a kezem elé. Még a végén én leszek a  hibás.

-Ti együtt vagytok???-szólt ki a tömegből Luke. Csak akkor vettük észre, hogy milyen helyzetben vagyunk. A többieknek nem is mondtuk még el, hogy járunk.

-Ti együtt vagytok és nekem nem is szóltok???-nézett ránk mérgesen Tom

-Bocsi, elfelejtettük.-mondtam a röhögés határán

-Elfelejtetted, persze. Na, de ennek én csak örülni tudok.-és közelebb hajolva a kezével összekócolta a hajam.

-Most meghalsz.-mondtam és álltam volna fel amikor Castiel visszahúzott magához és egy csókot lehelt a számra. 

-Igen járunk. Baj???-kérdezte a flegma királyom

-Nem. Én ennek csak örülni tudok, hogy bubuka boldog.-szólalt meg Ben. A ,,bubuka" becenevet még kiskoromban kaptam tőle. Már nem emlékszem, hogy honnan.

 -Akkor jó és hogyha most megbocsát a díszes társaság mi elvonulnánk.-húzott maga után Castiel egészen a szobájáig.

Folyt.Köv.

30.rész Egy nap szabi

Másnap ismét kómásan ébredtem. Be kell vallanom az ital nem nekem való. Nincs meg kettőnk közt az összhang. Lassan a fürdő felé botorkáltam és megmosakodtam. Belenéztem a tükörbe és tejfehér arcom tükröződött vissza benne. Szó mi szó kicsit megijedtem saját magamtól. Az ajtómon kilépve éreztem, hogy szédülök. A lépcsőn lefele menet kezdett minden elsötétülni és csak arra emlékszem, hogy összeestem. Amikor felébredtem egy fehér szobában voltam. Gondolom kórházba kerültem. Feljebb ültem az ágyon és megpillantottam az ágyam bal oldalán szunyókáló Tomot és a másikon Castielt. Mindvégig itt voltak velem??? Castiel lassan ébredezni kezdett.
-Pihenj még.-szólalt meg nyugtató hangján ami drogként hat rám
-Köszönöm jobban vagyok és minden rendben.-mondtam viccelődve
-Látom a humorodat nem vesztetted el. De akkor is pihenned kell. Vagy otthon nyugisabb lenne???-kérdezte és láttam az aggódást a tekintetében
-Hát otthon nyugisabb lenne.Valahogy nem szeretem a kórházakat. Túl sok emlék köt hozzá.-néztem furcsán
-Oké akkor szólok egy nővérnek, hogy felébredtél és haza akarsz menni.-ült fel a bátyám a székből
-Jó.-bólintottam rá
-Örülök, hogy nincs semmi bajod. Miért nem szóltál, hogy nem érzed jól magad???-kérdezte Castiel
-Másnaposan kilépve a szobámból úgy, hogy közben már az összeesés szélén állok nem hiszem, hogy tudtam volna szólni.-állapítottam meg a valós tényt
-Jól van. Tessék, hoztam neked egy Pepsi Cola-t. Ez egy kis energiát majd táplál beléd.-mosolygott angyalian
-Köszönöm, ez kedves tőled.-kortyoltam bele a Pepsi-s flakonba
-Oké, akkor készüljünk. A doki szerint hazamehetsz annak a feltételével, hogy valaki állandóan felügyel.-lépett be a bátyám
-Értem. Akkor összepakolok.-mondtam kikelve az ágyból
-Te addig még pihenj. Majd én összepakolom a cuccaidat.-lépett közbe Cast
-Köszönöm.-mosolyogtam rá. Castiel összepakolta a cókmókjaimat és Tom hazafurikázott minket. Amint a kocsiból kiszálltunk szédelegni kezdtem. Kicsit se néztek elmeháborodottnak. Á, dehogy. Lassan bebotorkáltam az ajtón és levettem a kabátom.
-Diana, hányszor kell még aggódnunk érted???-ugrott a nyakamba Khanna
-Mondjuk ahányszor kórházba kerülök???-kérdeztem vissza
-De vigyázz magadra. Na mindegy. Amúgy mondta Tom, hogy állandó felügyelettel engednek haz. Majd szólj Laranak, ha valami baj van.-mondta aggódó tekintettel
-Ok, amúgy nem kell aggódnotok. Vigyázok magamra.-tettem a vállára a kezem
-Jó, de amikor már a halál szélén állsz akkor is ezt mondod.-esett le az álla
-Csukd be a szád mert bele száll a légy.-Ezután átmentem a konyhába és leültem az egyik székre, pont szembe Antony-val.
-Hányszor fogsz még kórházba kerülni???-kérdezte unottan
-Ahányszor rosszul leszek.-válaszoltam málnás teát szürcsölve amit Lara nyomott a kezembe. Még külön csinált nekem házi készítésű sportszeletet. Egyszerűen isteni finom volt. Megtudtam volna enni belőle 5 tepsivel. Átvonszoltam magam a nappaliba és leültem a kanapéra. Antonyval megegyeztünk, hogy nézünk egy kis anime-t és utána egy akciófilmet. A többiek sürögtek forogtak körülöttünk. Már attól elszédültem, hogy őket néztem. Az Inuyasha 3. filmjét néztük meg. Váhááá, imádom. :3 Nem tudok betelni vele. A film felénél szünetet tartottunk én kerestem egy kis rágcsát és üdítőt amíg ő elment a mosdóba. Nagyban néztem a szekrény tartalmát amikor egy erős kéz átölelte a derekam és szorosan magához húzott. Nem tudtam megmozdulni olyan erősen tartott.
-Nem bírom tovább. Nem bírom tovább fékezni az érzéseim amikor mellettem vagy.-szólalt meg Castiel!!!????
-Castiel....-ekkor megfordított magával szemben és.......

.....megcsókolt. De olyan szenvedéllyel amit még soha nem éreztem. Beleremegtem az érzésbe és ahogy szorosan a karjaimban tartott. Talán a szívem legmélyén kedvelem Castielt. Még ha ezt nem is mutatom ki.

-Szeretlek.-súgta a fülembe halkan. A szívem hevesen kezdett verni. Talán egész idő alatt a közelségére és a csókjára vártam. Arra, hogy soha ne engedjen el és velem maradjon.
-Nem akarlak elveszíteni. Túl fontos vagy nekem.-csókolt a nyakamba.-Mindennél jobban vágyom rád.
-Castiel....én....szeretlek.-vallottam be akadozva. Amikor ezt meghallotta arcom a két kezébe vette és úgy csókolt meg. Én átöleltem és visszacsókoltam. Akár csak ő én sem tudtam uralkodni magamon. A szíve mélyére elszorított érzéseim a felszínre törtek.
-Khm.-,,köhögött" Antony.-Folytatjuk a filmezést???
-Adj 5 percet.-fordultam felé. Ő átbaktatott a nappaliba és visszafordultam Casthoz aki szúrósan nézett rám.-Nyugi, CSAK filmezünk.
-Oké. Remélem több nem lesz.-ezen a megjegyzésén csak kuncogni tudtam. Aranyos amikor féltékeny arcot vág. Magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra. Én rámosolyogtam és átmentem Antonyhoz a nappaliba.
-Akkor most együtt vagytok???-húzta mosolyra a száját
-Úgy tűnik.-mondtam mosolyogva
-Ugye tudod, hogy Tom bele fog kotnyeleskedni ha nem mondjátok el neki.-fordította felém a fejét
-Hidegen hagy Tom. Majdcsak megtudja előbb-utóbb hiszen egy házban élünk. Amúgy meg mi nem akartunk filmet nézni.-tereltem el a szót.
-Dehogy nem. Mit szólsz mondjuk a Machete gyilkol-hoz??? Azt mondják, hogy jó film.-vetette fel az ötletet
-Nekem jó.-bólintottam rá. A film nagyon király volt. Utána felmentem a szobámba, hogy lepihenjek egy kicsit. Nem voltam még teljesen a toppon, ezért úgy döntöttem alszom egy kicsit. Amikor kinyitottam az ajtót teljesen sötét volt csak néhány gyertya égett!!!??? Rózsaszirmok a földön és az ágyon. Kicsit beljebb léptem és ekkor valaki hátulról megölelt. Egyből tudtam, hogy ki az. Csak egy ember tud belőlem kiváltani ilyen érzést.
-Castiel, mit csinálsz???-kérdeztem miközben ő fejtette le rólam a ruháimat
-Kényeztetni akarlak.-válaszolta
-De én aludni szerettem volna.-fordultam szembe vele
-Majd máskor alszol. Most viszont az enyém vagy.-nézett rám egy perverz mosoly keretében
-Nem gondolod, hogy ez egy kicsit önző dolog???-kérdeztem már az ágy szélén ülve
-Egyáltalán nem. Már nagyon vártam erre a pillanatra.-súgta miközben lassan fölém kerekedett. Az ajkával becézgetni kezdte a hasam és a nyakam közti részt. Halkan felnyögtem és viszonzásképp simogatni kezdtem a hátát az ujjbegyemmel. Próbálta óvatosan csinálni, hogy ne fájjon. A szívem mindvégig hevesen vert. Amikor már Castiel karjai öleltek még akkor éreztem igazán, hogy mennyire vagyok kimerült. Végül elnyomott az álom.