34.rész Nagy ötlet

Másnap arra ébredtem, hogy valami nyalogatja az arcomat és nyáladzik. Kinyitottam a szemem és Démon feküdt rajtunk. Próbáltam halkan kipaterolni a szobából, hogy Castiel ne keljen fel rá. Valamit tudok mivel ugyanúgy aludt. Kiszedtem a szekrényből néhány ruhadarabot és a fürdőbe mente átöltözni. Amikor a melltartómat vettem volna fel egy kéz hátulról a melleimet kezdte masszírozni, majd a nyakamba csókolt.
-Jó reggelt cicám.-köszönt még álmos hangon a vörös hercegem
-Most már az.-fordultam vele szembe. A ruháim többi részét ő adta rám. Kezem végigsimítottam a hátán és egyből libabőrös is lett. Én rámosolyogtam mire ő forró csókokkal borította a nyakam és a vállam. Még mindig csókolózva visszamentünk a szobába és ugyancsak az ágyon kötöttem ki Cast ölében. Kopogásra lettünk figyelmesek. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Luke komoly arcával találtam szembe magam.
-Beszélnünk kell.-mondta és kezemet rángatva kezdett vonszolni a fent folyosón.
-Na álljunk meg egy szóra hapsikám. Őt nem rángathatod kedvedre mint egy rongybabát.-emelte fel a hangját Castiel
-Mintha valami közöd lenne hozzá.-feleselt Luke
-Van mivel ő a barátnőm.-fakadt ki Castiel a kezem szorítva
-T-ti együtt....vagytok???-nyelt nagyot
-Igen és ha még egyszer így mersz vele bánni a kórházban találod magad.-fenyegette. Kicsit arrébb toszigáltam és próbáltam megnyugtatni.
-Nyugi van. Higgadj le. Megyek beszélek vele, addig várj meg a szobában.-simogattam meg a karját
-Muszáj. Nekem olyan ellenszenvesnek tűnik. Nagyon megváltozott.-morcoskodott
-Igen muszáj. Tudom, hogy nem kedveled.....
-Az nem kifejezés.-vágott a szavamba.-Egy kis nyominger ne rángassa a barátnőmet.
-Na jó én megyek beszélek vele. Te menj és higgadj le. Nem szeretek ilyen állapotban beszélni veled.-szóltam rá és faképnél hagytam, majd elindultam Luke szobája felé és bekopogtam. Egyből ki is nyitotta és betessékelt.
-Miről szerettél volna velem beszélni???-ültem le a sötétkék babzsákra.
-Rólunk.-sóhajtott
-Már nincs olyan, hogy rólunk.-helyesbítettem ki
-Diana tudom, hogy már semmi közünk egymáshoz és azt is, hogy te már Castiellel vagy. Amikor találkoztam azzal a lánnyal Sydni-ben úgy éreztem, hogy elfelejtettelek. De ez korántsem így volt. Idővel úgy éreztem, hogy nem jelent nekem semmit és visszatér az irántad érzett szerelmem.-vallotta be komoly arckifejezéssel
-Én ezt mind megértem Luke, de neked is meg kell értened, hogy én Castielt szeretem.
-Tudom és ez ellen semmit nem tudok tenni.-tekintetét a földre szegezte és azt bámulta.-Örökre elvesztettelek.
-Figyelj. Biztos találsz majd egy hozzád való lányt aki teljes szívből fog szeretni és te is őt.-tettem kezem a vállára, vigasztalásképp küldtem felé egy mosolyt. Ő felnézett rám és ajkai vészesen közeledtek hozzám. ég épp időben elkaptam a fejem és kirohantam a szobából. Egészen a konyháig ahol Lara teázgatott a radiátor mellett és a kis TV-t nézte amikor észrevette honlétemet.
-Szia csajszi. Mi a gond???-gondoltam, hogy észreveszi az arcomon a feszültséget.
-Az a két idióta felcseszte az agyam.-ültem le mellé fújtatva.-Érthetetlen számomra miért akarja rám kényszeríteni a szerelmét amikor világosan elmondtam neki, hogy Castielt szeretem. Emellett Castielre rá ragadt megint a flegma stílusa.
-Ááá értem. Szerintem beszéld meg vele higgadtan. Ha tényleg szeret akkor biztos meg tudjátok beszélni a dolgot. Mondjuk azon se lepődnék meg ha azt mondaná, hogy költözzetek ti ketten egy külön lakásba.
-Igaz. Megyek és beszélek vele. A költözést meg még fontolóra veszem.-küldte felé egy mosolyt az ajtóból. Felszaladtam a lépcsőn és a szobájába siettem ahol megpillantottam Castielt a kanapén és a földön fekvő Démont.

Halkan a kanapé mellé lépdeltem nehogy felkeltsem. A kutya mintha szomorú tekintetével nézett volna rám. Megsimogattam a buksiját mire az arcát a kezembe hajtotta.
-Kedvel téged.-szólalt meg a szundikáló kedvesem
-Nem akartalak felkelteni.-mondtam megbánva
-Nem keltettél fel.-ült mellém közelebb
-Bocsi, hogy úgy beszéltem veled. Nem akartalak megbántani.
-Nekem kéne bocsánatot kérnem. Nagyon flegma voltam....és talán féltékeny is.-tekintete pásztázta a földet. Gyengéden átöleltem és kezem a vállán pihentettem amire ő a másik kezét rá rakta.
-Figyelj lehet, hogy ez egy kicsit gyors,de szerintem kéne keresni egy lakást.-utaltam rá. Még se kezdhetek neki úgy, hogy pakolj köcsög költözünk.
-Mármint.......
-Igen.-vágtam a szavába mire halványan elmosolyodott.
-Hozom a gépet.-állt fel hirtelen. De engem csak elboldogít, ha örül ennek. Neki is álltunk lakásokat keresni. Találtunk Flo Rida-ban egy két szobásat; egy konyhásat és egy fürdőszobásat aminek külön volt garázs része. A másik pedig Los Angeles-ben három szobás; két fürdőszobás; egy konyhás és egy hatalmas kert része. Ráadásnak még az, hogy a nagyiék két utcával arrébb laknak. Sokáig vaciláltunk, hogy melyik lenne az ideális kettőnknek, de végül Los Angeles-nél maradtunk. Már csak anyuéknak kell bejelenteni a nagy hírt. Lementünk kézen fogva a lépcsőn és a konyhában találtuk meg őket kávézgatás közben.
-Sziasztok. Hogy telt a napotok.-köszönt fülig érő mosollyal édesanyám
-Szia anyu. Egész gyorsan, alig csináltunk valamit. Viszont szeretnénk valamit bejelenteni.-vettem komolyra a szót
-Mondjad kicsim.-tette le az asztalra a kávéscsészét
Folyt.Köv.