-Pihenj még.-szólalt meg nyugtató hangján ami drogként hat rám
-Köszönöm jobban vagyok és minden rendben.-mondtam viccelődve
-Látom a humorodat nem vesztetted el. De akkor is pihenned kell. Vagy otthon nyugisabb lenne???-kérdezte és láttam az aggódást a tekintetében
-Hát otthon nyugisabb lenne.Valahogy nem szeretem a kórházakat. Túl sok emlék köt hozzá.-néztem furcsán
-Oké akkor szólok egy nővérnek, hogy felébredtél és haza akarsz menni.-ült fel a bátyám a székből
-Jó.-bólintottam rá
-Örülök, hogy nincs semmi bajod. Miért nem szóltál, hogy nem érzed jól magad???-kérdezte Castiel
-Másnaposan kilépve a szobámból úgy, hogy közben már az összeesés szélén állok nem hiszem, hogy tudtam volna szólni.-állapítottam meg a valós tényt
-Jól van. Tessék, hoztam neked egy Pepsi Cola-t. Ez egy kis energiát majd táplál beléd.-mosolygott angyalian
-Köszönöm, ez kedves tőled.-kortyoltam bele a Pepsi-s flakonba
-Oké, akkor készüljünk. A doki szerint hazamehetsz annak a feltételével, hogy valaki állandóan felügyel.-lépett be a bátyám
-Értem. Akkor összepakolok.-mondtam kikelve az ágyból
-Te addig még pihenj. Majd én összepakolom a cuccaidat.-lépett közbe Cast
-Köszönöm.-mosolyogtam rá. Castiel összepakolta a cókmókjaimat és Tom hazafurikázott minket. Amint a kocsiból kiszálltunk szédelegni kezdtem. Kicsit se néztek elmeháborodottnak. Á, dehogy. Lassan bebotorkáltam az ajtón és levettem a kabátom.
-Diana, hányszor kell még aggódnunk érted???-ugrott a nyakamba Khanna
-Mondjuk ahányszor kórházba kerülök???-kérdeztem vissza
-De vigyázz magadra. Na mindegy. Amúgy mondta Tom, hogy állandó felügyelettel engednek haz. Majd szólj Laranak, ha valami baj van.-mondta aggódó tekintettel
-Ok, amúgy nem kell aggódnotok. Vigyázok magamra.-tettem a vállára a kezem
-Jó, de amikor már a halál szélén állsz akkor is ezt mondod.-esett le az álla
-Csukd be a szád mert bele száll a légy.-Ezután átmentem a konyhába és leültem az egyik székre, pont szembe Antony-val.
-Hányszor fogsz még kórházba kerülni???-kérdezte unottan
-Ahányszor rosszul leszek.-válaszoltam málnás teát szürcsölve amit Lara nyomott a kezembe. Még külön csinált nekem házi készítésű sportszeletet. Egyszerűen isteni finom volt. Megtudtam volna enni belőle 5 tepsivel. Átvonszoltam magam a nappaliba és leültem a kanapéra. Antonyval megegyeztünk, hogy nézünk egy kis anime-t és utána egy akciófilmet. A többiek sürögtek forogtak körülöttünk. Már attól elszédültem, hogy őket néztem. Az Inuyasha 3. filmjét néztük meg. Váhááá, imádom. :3 Nem tudok betelni vele. A film felénél szünetet tartottunk én kerestem egy kis rágcsát és üdítőt amíg ő elment a mosdóba. Nagyban néztem a szekrény tartalmát amikor egy erős kéz átölelte a derekam és szorosan magához húzott. Nem tudtam megmozdulni olyan erősen tartott.
-Nem bírom tovább. Nem bírom tovább fékezni az érzéseim amikor mellettem vagy.-szólalt meg Castiel!!!????
-Castiel....-ekkor megfordított magával szemben és.......
.....megcsókolt. De olyan szenvedéllyel amit még soha nem éreztem. Beleremegtem az érzésbe és ahogy szorosan a karjaimban tartott. Talán a szívem legmélyén kedvelem Castielt. Még ha ezt nem is mutatom ki.
-Szeretlek.-súgta a fülembe halkan. A szívem hevesen kezdett verni. Talán egész idő alatt a közelségére és a csókjára vártam. Arra, hogy soha ne engedjen el és velem maradjon.
-Nem akarlak elveszíteni. Túl fontos vagy nekem.-csókolt a nyakamba.-Mindennél jobban vágyom rád.
-Castiel....én....szeretlek.-vallottam be akadozva. Amikor ezt meghallotta arcom a két kezébe vette és úgy csókolt meg. Én átöleltem és visszacsókoltam. Akár csak ő én sem tudtam uralkodni magamon. A szíve mélyére elszorított érzéseim a felszínre törtek.
-Khm.-,,köhögött" Antony.-Folytatjuk a filmezést???
-Adj 5 percet.-fordultam felé. Ő átbaktatott a nappaliba és visszafordultam Casthoz aki szúrósan nézett rám.-Nyugi, CSAK filmezünk.
-Oké. Remélem több nem lesz.-ezen a megjegyzésén csak kuncogni tudtam. Aranyos amikor féltékeny arcot vág. Magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra. Én rámosolyogtam és átmentem Antonyhoz a nappaliba.
-Akkor most együtt vagytok???-húzta mosolyra a száját
-Úgy tűnik.-mondtam mosolyogva
-Ugye tudod, hogy Tom bele fog kotnyeleskedni ha nem mondjátok el neki.-fordította felém a fejét
-Hidegen hagy Tom. Majdcsak megtudja előbb-utóbb hiszen egy házban élünk. Amúgy meg mi nem akartunk filmet nézni.-tereltem el a szót.
-Dehogy nem. Mit szólsz mondjuk a Machete gyilkol-hoz??? Azt mondják, hogy jó film.-vetette fel az ötletet
-Nekem jó.-bólintottam rá. A film nagyon király volt. Utána felmentem a szobámba, hogy lepihenjek egy kicsit. Nem voltam még teljesen a toppon, ezért úgy döntöttem alszom egy kicsit. Amikor kinyitottam az ajtót teljesen sötét volt csak néhány gyertya égett!!!??? Rózsaszirmok a földön és az ágyon. Kicsit beljebb léptem és ekkor valaki hátulról megölelt. Egyből tudtam, hogy ki az. Csak egy ember tud belőlem kiváltani ilyen érzést.
-Castiel, mit csinálsz???-kérdeztem miközben ő fejtette le rólam a ruháimat
-Kényeztetni akarlak.-válaszolta
-De én aludni szerettem volna.-fordultam szembe vele
-Majd máskor alszol. Most viszont az enyém vagy.-nézett rám egy perverz mosoly keretében
-Nem gondolod, hogy ez egy kicsit önző dolog???-kérdeztem már az ágy szélén ülve
-Egyáltalán nem. Már nagyon vártam erre a pillanatra.-súgta miközben lassan fölém kerekedett. Az ajkával becézgetni kezdte a hasam és a nyakam közti részt. Halkan felnyögtem és viszonzásképp simogatni kezdtem a hátát az ujjbegyemmel. Próbálta óvatosan csinálni, hogy ne fájjon. A szívem mindvégig hevesen vert. Amikor már Castiel karjai öleltek még akkor éreztem igazán, hogy mennyire vagyok kimerült. Végül elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése