27.rész Hülyékből áll a világ

Éjjel megint rémálmom volt. Hangosan felsikítottam és most Castiel jött be a bátyám helyett.
-Minden rendben???-ült le az ágyamra
-Igen, viszont már elegem van, hogy az álmaim miatt nem tudom kipihenni magam.-vágtam be a durcát
-Gyere át a szobámba, ott nyugodtan tudsz majd aludni.-ezzel megfogta gyengéden a kezem és átmentünk az ő szobájába. Még én is meglepődtem saját magamon, hogy nem ellenkeztem, de most ez nem nagyon érdekelt csak aludni akartam. Bepockoltam magam és Castiel is. Valahogy annyira más volt az ő szobájában aludni.

~Castiel szemszöge~

Éjjel felkeltem olyan fél 1 körül és valami vagy valaki meggátolt a mozgásban. Diana hozzám bújt, mert fázott. Nem is csodálkozom a takarója félig a földön. Olyan aranyos ahogy alszik. Az én takaróm rá borítottam és még jobban belém temetkezett. Erre már mozdulni se tudtam, de nem is akartam. Nem akartam felébreszteni az ,,alvó szőkeséget". Reggel már a másik oldalán feküdt. Belegondolni is furcsa, hogy tényleg együtt aludtunk. Halkan kimentem a szobámból és a konyhába menet találkoztam Khannaval és Alexanderral.
-Jó reggelt Castiel.-mondták egyszerre
-'Reggelt.-mondtam és tovább haladtam a konyhába reggelit készíteni mivel még Lara aludt. Miután végeztem a reggelivel ráraktam egy tálcára és felvittem. Diana már ébren feküdt az ágyon és a plafont bámulta amikor meghallotta, hogy bemegyek.
-Jó reggelt álomszuszék.-ültem le mellé
-Jó reggelt.-húzta magára a takarót.
-Tessék felkelni, készítettem reggelit.
-K-köszönöm.-mondta kipirosodott arccal
-Nagyon fáztál az éjjel.
-Hát igen, kicsit hideg volt. Várj te ezt honnan tudod???-ekkor olyan arcot vágott mint aki még soha nem látott embert
-Onnan, hogy amikor éjszaka közepén felkeltem mozdulni nem bírtam mivel hozzám bújtál és a takaród már lent lógott a földön, én rád tettem az én takaróm és már a lelket is kiszorítottad belőlem annyira fáztál és próbáltál valami meleg dolgot keresni.
-HOGY MIT CSINÁLTAM???-nyitotta tágra azokat a feketén ragyogó szemeit
-Jól hallottad. Most pedig egyél.-raktam az ölébe a tálcát
-Amúgy meg nem is csodálkozom, hogy hozzád bújtam azért mert meleg vagy.-majd gyorsan elkezdte majszolni a kaját mielőtt bármit beszólok neki.
-Viszont nagyon aranyos voltál alvás közben.-amikor ezt kimondtam szegénykém majdnem megfulladt a kajától.
-Ilyet ne mondj még egyszer.
-Miért???
-Mert csak.........Köszönöm a reggelit.-mondta elpirulva, ilyenkor annyira aranyos kedvem támadna megszorongatni öleléssekkel. De tudom, hogy úgy se hagyná ezért nem teszem.Pár perc múlva én elmentem átöltözni és ő is átment a szobájába.

~Diana szemszöge~

Visszamentem a szobámba átöltözni és felfrissíteni magam. Gyorsan lezuhanyoztam és kikaptam vamali ruhát a szekrényből.

A mai napra elterveztük, hogy elmegyünk egy nagy bevásárlásra. Húha pont a fiúkkal. Csak azért mondom, mert amikor utoljára elmentünk velük vásárolni az eladó kiabálva üldözött minket ki az üzletből. Na reméljük ezt most nem érjük el. Mindenki elkészült és indultunk a legközelebbi bevásárlóközpontba. Mi lányok elmentünk a női részlegre, pech mert a fiúk velünk jöttek. Na innen is ki leszünk tiltva érzem. Vettünk néhány cipőt meg felsőt. Nagyba fizettük ki a felsőket amikor elhaladt mellettem Ben melltartóban, utána Antony egy egyrészes fehérneműben és őt követve Castiel egy miniszoknyában. Az eladó kezét a szája elé rakva kuncogott. Végre egy üzlet ahonnan nem lettünk kitiltva. Próbáltuk a próbafülkék felé tolni a fiúkat, de minden hiába volt. Fél órán keresztül ott voltunk abban az egy üzletben és vártuk, hogy a srácok megunják, bármit is csinálnak. Délután 4 óra fele befejezték a kis színészkedésüket. Mivel már mindent untunk hazamentünk. Lara és Khanna elkezdték csinálni a vacsit. Csinálták volna ha Alexander és Takara nem fojtatták volna a hülyeséget. De hát hülyékből áll a világ. Nélkülük minden unalmas lenne. Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét. Csak kapcsolgattam amikor egy kezet éreztem meg az enyémen.
-Fejezd be, már vagy tízszer elszédültem amióta bekapcsoltad.-mondta egy mellettem ülő hang. Persze a hangjából egyből felismertem.
-Ha valami nem tetszik Castiel akkor el lehet menni.-mondtam flegmán
-Jól van na. Már viccelődni se lehet.-és elkezdett ölelgetni.
-Ne ölelgess. Mindjárt megfulladok.
-Nem baj.-és még szorosabban kezdett ölelni
-Akkor majd te fizeted a koporsóm.-tudtam ha ilyet mondok akkor elenged
-Ilyet viccből se mondj. Nem halhatsz meg addig amíg feleségül nem veszlek.-na nagyot tévettem
-Na és ezt mégis, hogy gondolod???
-Úgy, hogy lesznek vendéket, egy pap ez esetben Tom és te meg én meg két gyűrű.
-Ez mind szép és jó, de ebbe az én beleegyezésem is kell.
-Már beleegyeztél.
-Mikor???
-Még Londonban.
-Az akkor volt most, most van. Nem bírod felfogni.
-És te nem bírod felfogni, hogy szeretlek.
-Na jó inkább hagyj békén. Így is kifárasztottatok ma.-mondtam felfelé haladva a lépcsőn.-Jó éjt!!!
-Jó éjt!!!-hangzott a ház egyes részeiből. Felmentem és rögtön el is aludtam.